53311. lajstromszámú szabadalom • Kétfolyadékos galvánelem

jelen. Ezáltal csaknem egészen a betöltött elektrolit utolsó maradékáig a diafragmafalak fölülről egészen lefelé folyadékkal födve maradnak, ami függélyes irányban is egyenletes áramhatást eredményez. E nyugalmi állapotban a nyomásbatások ismét megszűnnek úgy, hogy a lehűlés és az ezután föllépő vákuum folytán a fémelektródát körülvevő, az üzem közben többé vagy kevésbbé fölszorított folyadék, illetve ennek részmennyiségei is a diaf ragmába visszahatolnak és így a nyugalmi állapotban a diffúzió ellen védelmet nyújtanak. A találmány a példákkal megmagyarázott kiviteli alakokon kívül sok más többé vagy kevésbbé eltérő alakban is alkalmazásra kerülhet; a diafragmaszenen belül lévő egész tér egészen körülbelül a (g) pontig szintén lyukacsos anyaggal lehet megtöltve és az egész belső rendszer kivihetően lehet elrendezve ; azonban ebben az esetben a lyukacsos anyag kapillaritása mellett a friss folyadék által való helyettesítés valamivel nehezebb. Az (f) betét az 1. ábrabeli kivitelnél szintén egészen a fenékig terjedhet és a rendes folyadékfölszín alatt átbocsátóan vagy lyukasztottan lehet kiképezve, továbbá maga ez a betét is lyukacsos anyaggal lehet ellátva, hogy a magát folyadékkal teleszívott lyukacsos anyag segélyével a betöltött elektrolitmennyiség lehetőleg egészen átlépjen a diafragmaszenen, amint ezt a 2. ábrával kapcsolatban leírtam. E mellett mellékes, hogy a szénből vagy grafitból álló diafragma kerek, sarkos vagy más alakkal bir-e. vagy hogy a fémelektróda a hozzátartozó elektrolitfolyadékkal a szenen belül vagy kívül van-e elhelyezve, valamint hogy nagy diafragmaszéntartányoknál több (f) betét rendeztetik-e el. Ha az elektrolitok csak kevés, vagy alig fejlesztenek gázt vagy meleget, akkor előnyösen csekély százalékban salétromsavat, sósavat vagy hasonlót adunk hozzá, hogy a gáz- és így a nyomásképződést előidézzük. A leírt nyomás- és kapilláris hatások, valamint az ezáltal létesített önműködő •diffuziószabályozás alkalmazásának egy különös előnye abban áll, hogy nemcsak gyönge, erős, sőt koncentrált folyadékkeverékek is egyazon eredménnyel használhatók, hanem kénsavnak, salétromsavnak, sósavnak vagy hasonlóknak chromatokkal, bichromátokkal, permangatátokkal, chlorátokkal, oxydáló nitrátokkal, chromsavval és hasonlókkal való ismert keverékei is. Ezen elektrolitkeverékeknek az eddigi elemszerkezeteknél való alkalmazása, melyeknél az elektrolitok nyugodtan állva maradnak és csupán az ismert, üzem közben nagyobbodó diffuziócsökkenéssel dolgoznak, csak a savaknak bizonyos koncentrálási határain belül és kis mennyiségű oxydálószerek használata mellett lehetséges némi eredménnyel, mert különben a hozzáadott oxydálósók és ezeknek a savakkal való vegyületei a diafragmák lyukacsait könnyen eltömik és az áramhatásokat túlságos mértékben befolyásolják. A jelen találmány tárgyánál ezek a hátrányok nem lépnek föl vagy nem lépnek föl zavaró mértékben, minthogy az elektrolitok a nyomáshatások által állandó mozgásban tartatnak és bizonyos mértékben ide és oda tolatnak, miáltal a diafragma eltömését megakadályozzák. A leírt nyomáshatások mellett egyedül salétromsav alkalmazása is, mely mint ismeretes, rosszabban diffundál át a szenen, mint a kénsav, jó eredménnyel és tetszésszerinti koncentrációban lehetséges. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kétfolyadékos galvánelem elektróda gyanánt szolgáló széndiafragmával, jellemezve azáltal, hogy a diafragmaszéntérben alkalmas cső- "\agy szekrényalakú toldatok vagy betétek vannak elrendezve, melyek a folyadékba merülnek, olymódon, hogy az elemen belül folyadékelzárással bíró üregeket képeznek, azon célból, hogy a folyadéknak a diafragmán való diffúziója, az üregekben gáz- és hőfejlesztés által föllépő változó nyomásfeszültségek folytán, az elem mindenkori szükségleteinek önműködően megfelelővé tétessék. 2. Az 1. igénypont szerinti galvánelem ki-