53269. lajstromszámú szabadalom • Kormányozható mótoros szánkó, ill. szánautomobil vagy számomnibusz
refeek lényegükre nézve oly kerekekből állanak, melyeknek (h) kerékkoszorúján alkalmas módon előnyösen fémlemezből való (i) lapátok vannak megerősítve. Abban az esetben, ha több lapátkereket alkalmazunk, az egyes lapátkerekeket akként ékeljük föl a (k) tengelyre, hogy az egyik kerék lapátjai a másik kerék lapátjaihoz képest eltolt helyzetbe kerüljenek, miáltal elérjük, hogy a talajjal vagy a talajon lévő hóréteggel állandóan lapátok érintkeznek és így a motor állandóan terhelve van valamint hirtelen föllépő lökőhatások elkerülletnek. A lapátokhoz tapadó hó- vagy jégdarabob eltávolítása céljából az a szánalváz hátsó függőleges (1) szárán előnyösen lemezből előállított (m) villát erősítünk meg, mely a (g) lapátkereket vagy lapátkerekeket a kerékpároknál szokásos villák módjára veszi körül és a lapát által fölemelt havat vagy jégdarabokat leszedi. A (g) lapátkerekeket hordozó (k) tengely oly csapágyakban van ágyazva, melyek keresztfejek módjára vannak kiképezve és az (1) szárban vezettetnek (2. ábra). Ezen (n) csapágyak fölső részére (o) spirálrúgó támaszkodik, mely a csapágyat állandóan leszorított helyzetben iparkodik tartani. Az (n) csapágyak fölső részén alkalmazott (p) fülekbe (r) sodronykötél van beakasztva, mely (s) görgőn vezetve a (t) vonórúdhoz csatlakozik. Ezen vonórúd másik vége az (u) emeltyűvel csuklósan kapcsolódik úgy, hogy ha (u) emeltyűt a szánvezető előre tolja, akkor a (t) vonórúd és (r) sodronykötél segélyével az (n) csapágyakat vezetékeikben (o) spirálrugók hatása ellenében fölemeljük. Ezen mozgással egyidejűleg természetesen a (k) tengely és az ezeken lévő (g) lapátkerekek is fölemeltetnek és ugyanekkor a (k) tengellyel kapcsolt (f) nyúlványok révén a hajtómotor is fölfelé forgattatik el. A lapátkerekek fölemelésére akkor van szükség, ha a talajjal való kapcsolatot megakarjuk szüntetni, vagyis megállás alkalmával. A találmánybeli szánnál alkalmazott motor mindazon szerkezetekkel el van látva, melyekkel a használatban lévő automobiloknál alkalmazott motorok bírnak és az ezek működtetésére szolgáló szervek a szánvezető ülése előtt olyképen vannak elhelyezve, hogy használatukkor kézhez álljanak. A találmánybeli szánnál a motort akként hozzuk működésbe, hogy az (u) emeltyűt előretoljuk, miáltal a lapátkerekeket valamint magát a motort is a föntiekben ismertetett módon fölemeljük úgy, hogy a mótor terhelés nélkül indítható meg. Mihelyt a mótor teljes fordulatszámmal forog, a motoroknál szokásos dörzsfék segélyével anynyira fékezünk, hogy a fordulatszám a hajtóerő föntartása mellett némileg csökkenjen. Ezt követőleg az (u) emeltyűt visszahúzzuk, miáltal a lapátkerekek a talajt érik és a szánt előre mozgatják. Megállásnál vagy a motort állítjuk le, mikor is az energia hiányában megáll, vagy pedig az ismertetett emelőberendezés segélyével a lapátkerekeket emeljük föl, miáltal a lapátkerekek és a talaj közötti kapcsolatot megszüntetjük és a mótor terhelés nélkül jár. Ezen utóbbi megállási módnak az az előnye, hogy az újból való megindításnál csak a hajtókerekek lebocsátása válik szükségessé. Ezt akkor is megtehetjük, ha vöi'id lejtőn haladunk lefelé. Nagyobb biztonság okáért a szán váz hátsó két (1) szárán külön (v) féket is alkalmazhatunk, melynek működtetése a szánvezető előtt elrendezett (z) lábító segélyével történik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kormányozható motoros szánkó ill. szánautomobil vagy szánomnibusz, jellemezve azáltal, hogy a szán alvázán alkalmazott mótor valamint az evvel összefüggő és a szán továbbítására szolgáló egy vagy több (g) lapátkerék csap körül elforgatható módon vannak ágyazva és hogy a lapátkerekek a motorral együtt rúgóhatás ellenében (u) emeltyű által működtetett vonóközeg segélyével ezen csap körül elforgatható oly célból, hogy a
