53249. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fa szárítására

— 2 — pedig az (sl) levegőbebocsátócsőbe torkolnak, mely a homlokfalon alkalmazott tolattyú segítségével a külső levegővel köthető össze. Ily .levegőcsövekkel és levegőbebocsátó tolattyúval a másik kemencekamra is el van látva. A fa teljes szárítása egyetlen kamrában végezhető, ha a kemence két kamráját a válaszfal fölgöngyölítése által egyesítjük. Az eljárás ezen kiviteli módját először is egyhüvelykes tölgyfa szárításával kapcsolatban írjuk le, mely fa előzetesen 6 hónapig levegőn száradt. Föltételezzük, hogy a kemencében a fa behelyezése előtt fönnálló hőmérséklet körülbelül 23 C. fok, a külső hőmérséklet pedig a rendes nyári hőmérséklet, vagyis 26—32 C. fok. Először a fűtőcsöveken és a permetezőcsöveken gőzt bocsátunk be, miáltal a csövekből a kondenzációs vizet kihajtjuk és a csöveket annyira megmelegítjük, hogy rájuk nedvesség le ne csapódhasson. A fával telt kocsikat a kamrába bevezetjük és az összes ajtókat és szelepeket elzárjuk úgy, hogy a kemence belseje légmentesen el van zárva. Ezután a fűtőcsövekbe és a permetező csövekbe gőzt bocsátunk és a kemence belsejét teljesen az ezen csöveken át bevezetett gőzzel töltjük meg; a gőzbevezetést ily módon 3—4 órán át folytatjuk, hogy 80—85%-os nedvességtartalmat lehetőleg gyorsan érjünk el; egyidejűleg a hőmérséklet 55 — 60 C. fokra emelkedik. . Minthogy a fa hidegebb, mint az azt körülvevő gőz, a víz előbb a fölületén kondenzálódik. 3—4 óra múlva azonban a fa fölülete megközelítően a fát körülvevő gőz hőmérsékletére, vagyis 55—60 C. fokra melegszik föl. A kemence hőmérsékletét ezután lassanként körülbelül 65 C. fokra emeljük. Ezen lassú hőmérsékletemelést körülbelül 20 órán belül kell végezni úgy, hogy ezután összesen 24 óra mult el. A gőzpermetező állandóan működik úgy, hogy ha a hőmérséklet 65 C. fokra emelkedett, a nedvességtartalom 90*/«-ot ért el. Most a gőzpermetezést lassanként megszüntetjük, de a hőmérsékletet lassan körülbelül 71 C. fokra emeljük; ha a fából elég gőz fejlődik, a nedvességtartalom közel 95%-ra emelkedik. Ha a gőzpermetezést teljesen megszüntetjük és a nedvességmérő azt mutatja, hogy a nedvességtartalom ezen legmagasabb fokon megmaradt, ez jele annak, hogy a nedvességtartalom föntartásához szükséges gőz a fából származik; ha azonban a gőzpermetezés megszüntetésénél a nedvességtartalom csökken, ez a?t mutatja, hogy a fa már nem szolgáltat elég gőzt a nedvességtartalomnak a kivánt mértékben való föntartására, mire a gőzpermetezőt ismét be kell kapcsolni és rövid ideig üzemben tartani, míg ismét nagy nedvességtartalom mutatkozik. A hőmérsékletnek 65 C. fokról 71 C. fokra való fokozása és a gőzpermetezés lassú megszüntetése az ezzel járó eredményekkel együtt rendesen 24 órai időt vesz igénybe. Amint az említett körülmény bekövetkezett, a (d) szelepeket és az (e) tolattyút, melyek a kivezetőcsövek bebocsátó nyílásait eddig elzárták, ajánlatos kevéssé nyitni. A különböző savak (csersav, ecetsav stb.) és egyéb alkatrészek, melyek a fából gőzvagy gázalakban kiváltak, elég súlyosak arra, hogy a kemence alsó részében a fa alatt lecsapódjanak; ezen alkatrészeket a szelepek nyitása után a kémény huzam által kiszivatjuk anélkül, hogy a kemencébe levegő hatolna. Egyidejűleg, vagyis amint a fából a nagy nedvességtartalom föntartására szükséges elég nedvesség párolgott el, a fűtőcsövekbe való gőzbevezetést ismét fokozzuk és a hőmérsékletet 80—85 C. fokra emeljük, amit szintén lassanként kell végeznünk; ezen hőmérsékletemelés körülbelül 24 órán belül megy végbe úgy, hogy 85 C. fok elérésekor kereken 3 nap alatt telt el. A nedvességmérő gondos megfigyelése itt is szükséges; ha ugyanis a nedvességtartalom csökken, ez a gőzpermetezőnek újból való bekapcsolása által helyre állítandó. A hőmérsékletet ezután 48 óráig körülbelül 85 C. fokon tartjuk fenn úgy, hogy az egész kezelés körülbelül 5 napig tart.