53225. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék kőszén-, fa-, kőolaj- és hasonló kátrány kezelésére szurok előállítása céljából

2 — Ellenben jelen találmány szerint egyfelől a szokásos oldószerekben tökéletesen oldható, szenes alkatrészektől mentes és a normális szurokkal teljesen azonos konzisztens szurok, másfelől pedig könnyű olajok kaphatók, melyekből a benzolok, naftalin, kresylol, phenolok stb. normális állapotukban vonhatók ki. -— 1 f A találmáuy tárgyát képező eljárás úgy a kénsavval, mint a salétromsavval való kezelést is fölhasználja oly célból, hogy az anyagban erélyes oxydáció lépjen föl anélkül, hogy az eljárás kénessav, fenilkénessav vagy nitrált termékek képződésére vezetne. E célból a kátránymasszába, befuvatás útján, kénessavat és salétromsavgőzt vezetünk, minek következtében oxydáció lép föl és a kénessav kénsavvá, a salétromsav pedig hiposalétromsavvá alakul át. A kénsav aztán a kátrányra hat, míg a hyposalétromsav salétromsavvá alakul át és ez utóbbi, a kénsavnak a kátrányra való hatásából eredő kénessav jelenlétében nitrogéndioxydra és kénsavra bomlik. Ebből látható, hogy a fönti reakciók folyamán heves oxydáció lép föl anélkül, hogy a benzolok, fenolok, naftalin nitrált termékei keletkeznének és a kátrány karbonizálódnék és szabad kénessav távoznék el. Ezen oxydáló hatásokat azokkal hasonlíthatjuk össze, amelyek a kénsavgyártásnál vannak megvalósítva a kénessavnak hyposalétromsavval való oxydálása céljából. Az eljárás gyakorlati végrehajtása a következő módon történik: A nyers kátrányt zománcozott önt\ényből készült zárt kazánba helyezzük és 60—80° C hőmérsékletre hozzuk, hogy kellően folyékony legyen. Azután a kátránymasszába salétromsavat vezetünk, melynek mennyiségét a befuvandó kénessav mennyiségének megfelelően állapítjuk meg. Erre komprimált kénessavat tartalmazó henger, vagy gazometer, vagy kénessavat tartalmazó harang segélyével a kátrányba addig vezetünk kénessavat, míg csak a kénessav szagát nem kezdjük érezni. Ekkor a masszát tovább hevítjük és folytonos kavarás mellett a hőmérsékletet változó ideig 80° C-on tartjuk, hogy az oxydáció végbemenjen. Az oxydálás időtartama szerint nyúlós, félkemény vagy száraz szurkot kapunk; ez utóbbit könnyebben előállíthatjuk, ha a hőmérsékletet 100" C-ra emeljük. Az úgy kezelt kátrány két rétegre oszlik, melyek közül a fönt úszó réteg a kátránya könnyű olajaiból, egyebek között benzolokból, a naftalin egy részéből, továbbá fenolból, kresilotból áll, míg a leülepedett másik réteget a nyúlóssá vált szurok alkotja, mely az anthracenek mellett a naftalin többi részét tartalmazza. A fönt úszó olajokat leöntjük, mire azok a szokott módon tovább kezelhetők. A kazánban maradt szurkot meleg állapotban tartjuk és azután a savak eltávolítása céljából vízzel kimossuk, végül pedig megolvasztva hordókba vagy lepényekké öntjük. Az eljárásnak egy változata abban áll, hogy a hevítés által folyékonnyá tett. kátrányba kénsavat és salétromsavat vagy hyposalétromsavat vezetünk olyan mennyiségben, amennyi a kénsavnak a kátrányra való behatása folytán keletkező kénessav oxydálására szükséges. Az állandóan kavart masszát eközben 60—100° C hőmérsékleten tartjuk a szerint, amint nyúlós vagy száraz szurkot akarunk kapni. A fönt úszó olajokat leöntjük és ismert módon desztiláljuk. A megmaradt szurkot azután vízzel kimossuk, megolvasztjuk és szilárdsága szerint hordókba vagy tömlőkké öntjük. A kátrány oxydálását a reagenseknek a massza belsejébe való vezetése helyett, igen kedvező eredménnyel úgy is járhatunk el, hogy a kátrányt rendkívül finom részecskékre osztjuk, úgyszólva molekularizáljuk és ilyen állapotban a fönt említett és szintén finoman elosztott reagansekkel keverjük. Az eljárás ezen változatának végrehajtására célszerű ventilátort vagy turbinát alkalmazni, melynek nyílásába a kátrányt és reagenseket befecskendezzük, mire ezen