53211. lajstromszámú szabadalom • Doboskocsi kötélvontatáshoz

gyen, az (u) és (ul) kötelek egyik végét a (c), Ul. (c) dobhoz kapcsoljuk és a kötelet a két dobra a kellő mértékben föltekercseljük, azután pedig a köteleket a talajon megfelelően fölállított, függélyes tengelyű és ismert vezető hengerekhez húzzuk úgy, hogy az egyik kötél szabad vége a szántandó tábla egyik, a másik kötél szabad vége pedig annak másik oldalán feküdjék és a kötelek az (a) tengellyel párhuzamos, a szántandó barázda függélyes síkjába eső egyenesekben feküdjenek. Ezután az eke mellső részét az egyik, pld. az (ul) kötél végéhez, hátsó részét pedig a másik kötél végéhez kapcsoljuk, mikor a kötelek egy végtelen kötelet alkotnak, melybe az eke van bekapcsolva. Ezután az (e, el) emelőket akként működtetjük, hogy a (dl) kötés és evvel együtt a (cl) dob be-, a (d) kötés és (c) dob pedig kikapcsolódjék. Ha már most a (g) szíjdobot a kellő irányban forgásnak indítjuk, az (ul) kötél lesz a vonókötélág és a (cl) hajtódobra föltekercselődik, míg az (u) kötél a holt kötélág és a laza (c) dobról letekercselődik. Mikor a barázda szántása befejeződött, a talajon fölállított vezető hengereket a szokásos módon a következő barázda felé eltoljuk, mire az (e, el) emelőket akként állítjuk be, hogy a (d) kötés be- és a (dl) kötés kikapcsolódjék. Minthogy az (a) tengely mindig ugyanabban az irányban forog, a (b) dob fogja az (a) kötelet föltekercselni és az (ul) kötél a (cl) dobról le fog tekercsejődni. A második barázda befejezése után a kötéseket ismét át kell állítani. Ha két egymásután következő barázda között valamely akadály (pld. fasor) van, a leírt eljárást nem alkalmazhatjuk, mert az első barázda befejezése útán nem, áll módunkban az, hogy a barázda egész hosszán végig nyúló kötelet az akadályon át emeljük. Ebben az esetben az akadály előtt lévő utolsó barázdát akként végezzük, hogy az ekét csakis az egyik kötéllel vontatjuk és a másik kötelet az ekéből kikapcsoljuk és a gép normális működésénél holt kötélág gyanánt szereplő másik kötelet nem az ekével, hanem a (c2) kisegítő dobbal kapcsoljuk, melyet az (e2) emelő és (d2) kötés útján az (a) tengellyel, kapcsolunk. Ha ezt a kötelet a talajba lehorgonyzott vezető csigák fölött vezetjük, a normális viszonyok között holt kötélágat képező kötelet a barázdával párhuzamosan helyezzük el az akadály túlsó oldalán. Mikor a munkát befejeztük, mind a három kötéldobot egyszerre kapcsoljuk be úgy, hogy a kötelek a megfelelő kötéldobokra föltekercselődnek. Ha mind a három dobot egyszerre kapcsoljuk ki, a gép munkája akkor is megszűnik, mikor a (g) dob tovább forog. A föntebb leírt doboskocsinak fogaskerék áttevése nincs, ezért csendesen és igen nagy hatásfokkal dolgozik, szerkezete pedig nagyon egyszerű és tömör. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Doboskocsi kötélvontatáshoz, jellemezve a kocsira ágyazott tengelyen lazán fölhúzott és egymástól függetlenül a tengellyel kapcsolható, illetve ebből kikapcsolható kötéldobok által, melyekre a kötelek föltekercselődnek. 2. Az 1. alatt védett doboskocsi foganato-BÍtási alakja, jellemezve két kötéldob által, melyek fölváltva kapcsolhatók be a hajtótengelybe és melyek közül az éppen bekapcsolt a vontató kötélág föltekercselésére szolgál, míg a kapcsolt laza dobról a holt kötélág gyanánt szereplő kötélág letekercselődik. 3. A 2. alatt védett doboskocsi foganatosítási alakja, jellemezve egy harmadik, bekapcsolható kisegítődob által, melyre az éppen kikapcsolt kötéldobról letekercselődő kötelet a kisegítődob bekapcsolása után föltekercselhetjük. 4. Az 1—3. alatt védett doboskocsi foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a föl és letekercselődő kötelek vezetésére szolgáló függélyes bevezetőhengerek a kötéldob tengelyével párhuzamosan eltolódó szánra vannak szerelve. (1 rajzlap melléklettel.) PA LLAI RÉSZVéN" TAKSASAO MTOMDAJÜ -U DAPMBT