53200. lajstromszámú szabadalom • Készülék mérlegelt árúk árának kiszámítására és jelzésére

sodik (78) papírszalag a (79) hengerről csavarodik le és miután a (76) továbbítóhenger és a (80) vezetőhenger között áthaladt, a számkerekek fölött a (75) szalaggal párhuzamosan és ellenkező irányban vezettetik. Ezen szalagok a számkerekekhez (81,82) lengőkarok segélyével odaszoríthatok ós pedig a (88) rúd segélyével, mely a, (84) kampóval van ellátva. A (81, 82) karok akként vannak elrendezve, hogy a szalagokra a számkerekeknek csak egyik sorához tartozó számait nyomtatják föl; minthogy ezen számsorok számai egymáshoz képest 180°-al el vannak forgatva, ennélfogva mindkét szalagra egyazon szám nyomatik föl. A (83) rád egy (85) foggal van ellátva, mely a (86) kilincs és a (87) kilincskerék segélyével minden működtetésénél a (76) továbbító hengert egy darabbal odébb forgatja. Ezáltal a (76) továbbítóhenger a két papírszalagot egy jegy hosszával meneszti. Végül a (83) rúd (88) foga a (89) áttétel segélyével a (90) késre hat, mely a (78) szalagról jegyeket vág le. Ellenben a (75) ellenőrzőszalag egészben marad és a (74) hengerre fölcsavarodik. A 6. ábra azon jegyet tünteti föl, amely a (78) szalagról a (90) kés segélyével levágatott. Ez a jegy az áru súlyát, annak egységárát és összárát tartalmazza. Természetes, hogy a föntleírt számkerekekhez oly számkerekeket is csatolhatunk, melyek számozást, keltezést, a cégjelzést stb. nyomtatnak föl. A készüléket továbbá egy tetszés szerinti ismert szerkezetű összegezőkészülékkel is elláthatjuk, mint ezt a 3. ábra mutatja, mely összegezőkészülék a (91) kerékkel van jelezve, mely a (92) fogaskerékáttétel útján a fönt leírt ellenőrzőkészülékkel van összekötve. Mint azt a 7. ábra mutatja, mely az ellenőrzőszalag egy részének nézete, mely a 6. ábrán föltüntetett jegynek felel meg, az összes följegyzések az ellenőrzőszalagra is nyomtathatók. A készülék működése a következő: Ha valamely árú súlyát és összárát akarjuk meghatározni, akkor először a (36) fogaskerék segélyével a (16) fogasrudat akként állítjuk be, hogy a (39, 40) számlapok a (41) ablaknál az árú egységárát, a választott példánál korona 3.40 mutatnak. Ha most az árút azon mérleg serpenyőjére helyezzük, amely a készülékkel össze van kötve, akkor a mérleg futósúlya, önműködő mérleget föltételezve, önműködően az egyensólyi helyzetbe mozog ; közönséges mérlegeknél a futósúlyt kézzel állítjuk be. Ekkor a (20) zsinór a futósúly elmozgását az (1) kar végére viszi át, miáltal a (24, 25) számlapok a (16) ablaknál e tárgy súlyát jelzik. A választott példánál kg. 4-250. Egyidejűleg az (1) kar másik vége, melynek elmozdulása arányos a súly és egységár szorzatával, a (32, 33, 34) számlapokra hat, melyek a (35) ablaknál az összárt jelzik, mely a választott példánál kor. 14-45. A nyomtató számkerekek ugyanazon mértékben forgattattak el, mint a megfelelő számlapok. Ha már most a (73) rudat a készülékből kihúzzuk, akkor a (81, 82) karok első sorban a súly adatait nyomtatják az ellenőrző- ós a jegy szalagra. A nyomtatókarok ezután eredeti nyugalmi hetyzetükbe térnek vissza és a (83) rúd folytatva útját, a szalagokat egy jegy hosszával továbbítja, amennyiben a (86) kilincset meneszti és ezután a jegyet levágja, amennyiben a (90) kést működésbe hozza. Ekkor a tárgyat a mérleg serpenyőjéről levehetjük. Ha a jelen találmány tárgyát képező készülékkel önműködő mérleget egyesítünk, akkor a (83) rudat célszerűen a fufósúlynak a zérushelyzetbe való visszavezetésére használjuk föl. Közönséges mérlegnél a futósúlyt kézzel visszük a zérushelyzetbe. Mihelyt a futósúly a zérushelyzetbe jutott, az (1) kar vízszintes helyzetébe tér vissza és ezáltal az összes számlapok és számkerekek a zérushelyzetbe vitetnek. Miután a (83) rudat a készülékbe visszatoltuk, a készülék új mérlegelésre kész, mely célra csak a (39, 40)