53200. lajstromszámú szabadalom • Készülék mérlegelt árúk árának kiszámítására és jelzésére
Az 1. ábrában ezen mérlegkar az (a) vonallal van jelölve, melynek egyik (A) vége azon mérleg futójával van összekötve, mellyel a jelen találmány szerinti készülék egyesítve van. Ezáltal az (a) pont a mérleg serpenyőjére helyezett test súlyával arányosan mozdul el. Az (a) kar másik (B) vége a mérlegelt árú összárát elmozdulásai által jelzi. A (B) pont elmozdulásai az (a) kar forgáspontjának helyzete szerint változnak. Ezen forgáspont megfelelő változtatása által tehát a (B) pont elmozdulásait a tárgyak összárával arányossá tehetjük, mely tárgyak súlyát az (A) pont elmozdulásai mutatják. Az (a) kar minden egyes forgáspontjának tehát egy bizonyos egységár felel meg és megfordítva. Ha például az (a) kar forgáspontja a (B) pontba esik, akkor ezen pont elmozdulásai zérussal egyenlők, ami megfelel azon elméleti esetnek, hogy az egységár zérus. Ha ellenben a forgáspontot úgy helyezzük el, hogy annak a (B) ponttól való távolsága például Ve része az (A) ponttól való távolságának, akkor a (B) pont elmozdulásai természetesen egyenlők lesznek az (A) pont elmozdulásainak I Vg-ével. Ha a (B) pont számára kétszer akkora elmozdulást kivánunk, mint utóbb jeleztetett, mimellett az (A) pont elmozdúlásai ugyanazok maradnak, akkor az (a) kar forgáspontját akként toljuk el az (A) pont felé, hogy a (B) pont elmozdulásai az (A) pont elmozdulásainak s/s'ét te8z i k ki. A mérlegelt mennyiség ezáltal ugyanaz marad és a (B) pont által jelzett összár megkétszereződik, mimellett természetesen a forgáspont által jelzett egységár kétszeres lesz. Ily módon tehát minden egységár részére az (a) karon egy meghatározott forgáspontot kapunk, melyet megfelelően megjelölhetünk. A föntleírt elv alapján már most a készüléket például a következőképen szerkeszthetjük: Az (a) kar forgáscsapja egy kulisszakövön lehet elrendezve, mely az (a) kar által képezett kulisszában egy beosztás mentén elmozgatható, mely beosztás az egységárakat tartalmazza. A (B) pont egy beosztás mentén mozog, mely az összárakat tartalmazza; végül az (A) pont szintén beosztás mentén mozoghat, mely a súlyt mutatja és így a mérleg adatait ismétli. Megjegyzendő, hogy azon beosztás, melynek mentén az (a) kar forgáspontja elmozgattatik, nem egyenletes, amennyiben az osztások a (B) ponttól az (A) pont felé fokozatosan kisebbednek, Minthogy ezen beosztás gyakorlati alkalmazása nehézségeket okoz, ezt a hátrányt a következő módon kerüljük el: Az (a) karon egy szélső (Cl) forgáspontot határozunk meg, mely a maximális (m) egységárnak, pl. 1 kg. maximális árának felel meg. Ha valamely n kg. súlyú tárgyat mérlegelünk meg, akkor az (a) kar az (Ál, Cl, Bl) helyzetet veszi föl. Az (A, Al) távolság n kg.-nak felel meg és ha a (B, Cl) távolság m ^1Qn a -nak (a feltételezett maximális egységár például koronákban kilogrammonként) felel meg, akkor a (B, Bl) távolság az (m, x, n) korona összárt fogja jelölni. Ha már most egy tetszésszerinti (D) pontot veszünk föl és azt a (B) és (Cl) pontokkal összekötjük, akkor a (B. Cl, D) háromszöget kapjuk, melynek csúcsa (Cl)-ben van és melynek alapvonala (BD). Ha ezen alapvonalon egy (E) pontot veszünk föl, mely a (BD) vonalat ugyanazon arányban osztja két részre, mint a hogy a (Cl) pont az (AB) vonalat, mondjuk például 1:2 arányban, amennyiben a (Cl) pont az (AB) vonal közepén van és ha a (BD) alapvonal (E) pontját a (Cl) ponttal a (b) vonal által összekötjük, akkor a következőt találjuk. Ha a (b) vonalnak (EC1) részét egyenlő részekre osztjuk és ezen (F, FI) stb. osztáspontokat a (D) ponttal összekötjük, akkor a (c, cl) stb. vonalakat kapjuk, i melyek a (b) vonalon túl meghosszabbítva, a háromszög (BCl) oldalán a (C2, 63) pontokat határozzák meg Az (Al) pontot a (C2, C3) pontokkal összekötve a (dl, d2) vonalakat kapjuk, melyek a (BB1) vonalon a (B2, B3) stb. pontokat határozzák meg, mely pontok egymástól egyenlő távolságban fekszenek. A fönt föltételezett
