53198. lajstromszámú szabadalom • Sebességmérő

alatt ismert hajlékony csőben sodronykötél szolgál. • Az (1) vonórúd a (2) tolókát lehúzza, amelyet a (3) rúgó ismét fölemel. A (2) tolóka forgatja előre a mutatót, valamint szolgálja az óramű fölhúzását. A mutató a vonórúd minden meghúzásánál előre mozdíttatik, az óramű fölhúzása ellenben csak bizonyos időközökben az óramű lejárása esetén történik. Két kikapcsolás közötti időben történő meghúzások száma természetesen a kerék fordulatszámától függ és megjelöli a helyet, melyet a mutató a következő kikapcsolódásig elérhet. A mutató előremozdítására illetve előre-: kapcsolására a (2) tolókán elrendezett (3) kapcsolókilincs szolgál. Utóbbi az (5) kilincscsel ellátott (4) zárókerékbe kapaszkodik, mely (6, 7) fogaskerekek által a (8) tengelyen lévő (9) tárcsát forgatja. A (9) tárcsa kerülete finoman recézve vagy érdesítve van (8., 9. ábra) és dörzskerékként kapaszkodik az ugyanilyen (10) tárcsába, mely a (11) menesztőtengelyen van elrendezve. A rövid (11) tengely a (12) állványalj lemezbe és a (13) állványrésbe van ágyazva és a (14) menesztőkart vagy belső mutatót viszi magával, mély úgy kapcsoltatik lépésenként előre. A (16) tárcsa (15) pecke magával forgatja a (17) mutatótengelyt. Ez a (18) állványrészben, valamint a később leírandó kontaktuskar hüvelyében van ágyazva és a (19) számlap előtt viszi el a külső vagy tényleges (20) mutatót. Az eddig ismertetett részek közvetítésével tehát a kerék forgása által lépésenként forgattatik el a mutató. Legelőször tehát az óramű lesz leírandó. Ennek hajtórúgója a (21) torziósrúgó, mely tf (22) fogazott ívdarabra hat és általa a (23) hajtót forgatja. Utóbbival összeköttetésben áll a (24) zárókerék. Mindkettő szabadon forgatható a (27) zárókilinccsel bíró (26) kerék (25) tengelyén. A (24—27) zárószerkezet megfelel azon zárószerkezetnek, melyek minden óraműnél a fölhúzó- ée zárószerkezet közé a fölhúzókészüléknek fölhúzás közbeni visszafelé való mozgását lehetővé teszik. A találmány tárgyát képező műszer óraművének többi része az általában ismert horgonyos gátlóval bír és az 1. és 3. ábrára való tekintettel nincs is szükség annak leírására. Az óramű célja csupán az, hogy a mutató kikapcsolását eszközölje meghatározott időközökben. A kikapcsolóberéndezést megértendő legelőször is a fölhúzószerkezetet kell tekintetbe vennünk. Az óramű fölhúzását közvetve végzi a (2) tolóka azáltal, hogy megfeszíti a (28) szögemeltyűre ható erős (29) rugót (6. és 7. ábra). Ezen rúgó oly erős, hogy a (21) órarugót túlszárnyalja és megfeszíti, valamint utóbbit a (22) fogazott ívdarabot a (23) hajtóval együtt és a (24) zárókereket a (27) zárókilincs mentén való elcsúsztatás mellett képes visszafelé forgatni. Ebből a célból a (28) szögemeltyűn lévő (30) pecek (23) hajtóval szilárdan összekötött szarvszerűen görbített (31) karba kapaszkodik. A 7. ábrán a (28) szögemeltyűnek (32) tengelye körül való kilengése van föltüntetve, mely kilengést a (30) peceknek a leírt módon a (29) rúgó hátrahúzása mellett okozta s így a (21) órarúgó megfeszíttetett. Ha a szögemeltyű függőleges karja ekkor kifelé lengett (a 7. ábra értelmében balra) annak vízszintes karja a (33) pecekkel fölfelé lengett ki. A keréktől jövő legközelebbi meghúzásánál a (2) tolóka a (33) pecket lefelé nyomja úgy, hogy a szögemeltyűn ismét visszaleng (a 6. ábrán látható helyzetbe). Ezáltal a (30) pecek a (31) kartól eltávolodik és az óramű megindulhat. A szögemeltyű visszalengése alatt természetesen újból megfeszíti a (29) rugót, hogy az óramű lejárása után ezt ismét fölhúzhassa. Eközben a szögemeltyű a 6. ábra szerinti helyzetben a (34) kilincsnek a (35) pecek elé való beesése által rögzíttetik. Most bekövetkezik a (20) rúgónak a jármú kereke által való továbbkapcsolása, mialatt az óramű a gátló által szabályozva folytatja járását. Mivel most a (33) pecek legalsó helyzetében (mint a 4. ábrában) van, a (2) tolóka mindenkori elmozdulása tekintettel a pecekre üresjáratra esik. A tolóka lefelé