53060. lajstromszámú szabadalom • Kollektor villamos gépekhez

Meeieleut 1911. évi augusztus hó lá-ón. MAGY. ggjs KIR SZABADALMI jESl HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 53060 szám. Vil/g OSZTÁLY Kollektor villamos gépekhez. MAGYAR SIEMENS-SCHUCKERT-MÜVEK VILLAMOSSÁGI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG CÉG BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1910 február hó 26-iba A villamos gépek kollektorainál az egyes lemezeknek egymástól való elszigetelésére néhány és erősen összeszorított szigetelő betéteket szokás alkalmazni, amihez a csillám bizonyult legalkalmasabb anyagnak úgy mechanikai, mint elektromos szempontból és ezért azt jelenleg csaknem kizárólagosan alkalmazzák. Az ilyen kollektoroknál azonban idővel zavaró jelenségként lép föl a szigetelőbetétek kiállása a kollektorlemezekhez képest. Még abban az esetben is, j ha a szigetelőbetétek szabad szemmel alig j látható kis mértékben állanak csak ki ez elég arra, hogy a kefék érintkezését a kollektorral bizonytalanná tegye és időközönként teljesen meggátolja úgy, hogy a folyton fokozódó kefeszikrázás a különben teljesen jó gépek üzemének folytatását néhány órai járás után lehetetlenné teszi. Ennek meggátlására lehetőleg puha csillám alkalmazása által törekedtek. Azonban vékony lemezű kollektoroknál, amelyeknél a szigetelőbetétek a kollektor fölületének aránylag nagy részét foglalják el, még a legpuhább C3iliám nem képes az említett zavaró jelenség elhárítására. Ez okból a bajon oly módon igyekeztek segíteni, hogy a kollektorlemezek közötti hézagokból a csillámot időközönként bizonyos mélységre kikarcolták. Ennek az eljárásnak egyik hátránya az, hog37

csak gyakorlott egyén végezheti el jól és hogy a gép hosszabb állását teszi szükségessé, más fonkmbb hátránya pedig az, hogy az igy létesitett keskeny hornyokban szén és rézpor rakódik le és ez a szomszédos lemezek között záródást idéz elő. Alkalmatlan továbbá az a körülmény is, hogy a hornyok csekély mélysége | miatt azok a kitakarítását gyakran kell j megismételni. Ezeket a hátrányokat az alább ismertetendő új kollektorszerkezettel el lehet kerülni. Az 1. ábra egy (l) kollektorlemezt mutat oldalnézetben, a 2. ábra több kollektorlemezt a tengelyre merőleges metszetben. A kollektor alakja a rendestől nem tér el, azonban az (i) szigetelőbetétek nem terjednek sugárirányban az (1) lemezek végéig, hanem csak körülbelül a középükig, vagy még mélyebben maradnak, mint azt a 2. ábra mutatja és ahogy az az 1. ábrában pontozottan van föltüntetve. A lemezek fejeinél, ahová a tekercsek összeköttetései be vannak erősítve, a szigetelőbetétek sugárirányban egészen a lemezek éléig mehetnek föl. Ily módon mely hézagok jönnek létre