53041. lajstromszámú szabadalom • Sérvkötő

2 — a rugónak a testtől való kisebb-nagyobb távolsága úgyszólván önműködően kiegyenlítődik, anélkül, hogy a sérvkötő biztos rögzítése befolyásoltatnék. Az (a) hevedert tartó (e) hurkok a (b, bl) rugókon szilárdan vagy eltolódhatóan lehetnek elrendezve. Utóbbi esetben a rúgók a hurkokban csak jelentéktelen mértékben tolódhattak el, minthogy a heveder használatkor a hurkok mindkét oldalán egyenletesen feszül meg. A (b, bl) rúgók vége az (f) karral van kapcsolva, mely beállíthatóan hordja a (c) pelottát. A rúgók az (f) karral egymást lefödően vannak összeszögecselve s a lágyéktájnak megfelelő darabon még egymást födik s a pelottától csak bizonyos távolságban válnak szét a (h, hl) kihajlításuk révén s ezen túl egész hosszuk mentén párhuzamosak. A rúgók ilyen kiképezése folytán a sérvkötő a lágyéktájon igen kis kiterjedésű s a testránchoz dörzsölés nélkül hozzásimulhat. A rúgóvégek egymásra való lapolása emellett ezen részeket merevíti s a pelottának a sérvre való erőteljes nyomását biztosítja. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Sérvkötő hashevederrel és ezzel bizonyos távolságokban kapcsolt ívelt rúgóval, jellemezve azáltal, hogy a heveder a rúgóvégekkel úgy van kapcsolva, hogy egész hosszán a rúgónak a kapcsolási helyek közötti egyenes húrjait képezi. 2. Az 1. alatti sérvkötő foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy az ismert módon több párhuzamos rúgóból álló medencerúgónak a pelottához csatlakozó végei egyik vagy mindkét rúgóvég kihajlítása révén egymást átlapolják s ezáltal a lágyéktájon keskeny, de merev rúgóvéget képeznek. (1 rajzlap melléklettel.) HTSZVE.N* ' ' -N 'OMOÁ*. AMW— W