53000. lajstromszámú szabadalom • Újítás síkszita kefélőberendezéseken mozgó kefékkel

— 2 -bok a kefék alatt lévő szitakereten és a reteszek részére ütköző gyanánt szolgáló vezeték a kefék fölött lévő szitakereten van elrendezve. Azáltal, hogy a csúszódarabok a kefék ellensúlyai gyanánt képeztetnek ki, a keféknek az a törekvése Kiküszöböltetik, mely szerint azok az ütközőreteszekkel az egyenes vezetőpályán fékeződnek. A csatolt rajzon a találmánynak példaképem kiviteli alakjai vannak föltüntetve és pedig az 1. ábra oly szitakeret alulnézete, mely két mozgókefével és a kefereteszek részére vezetékkel van ellátva; a 2. ábra a kefecsapok részére vezetékkel ellátott szitakeretnek fölülnézete; a 3. ábra két egymás fölött fekvő szitakeretnek és a közéjük helyezett hajítókefének metszete; a 4. ábra az 1—3. ábrabeli berendezésnek nagyobb léptékben rajzolt részletrajza; az 5. ábra a kefecsapok vezetékének egy másik kiviteli alakját fölülnézetben mutatja ós a 6. ábra a szitakeret metszete. A kefevezetéknek az 1—3. ábrákban föltüntetett első kiviteli alakjánál (1) jelöli a szitakeretet, (2) a hozzátartozó szitát és (3) a hozzátartozó gyűjtő feneket. (4) jelöli az ismert, a szitakeret egész hosszára kiterjedő, a gyüjtőfeneken és a szitán áthatoló hasítékot, melyen át az alsó szitakeret (3) gyüjtőfeneke és a fölső szitakeret (2) szitája között elrendezett két (5) hajítókefe által a kefék hajítómozgásánál lekefélt por leeshetik. Maguk a hajítókefék megegyeznek az eddig használt ily fajtájú'kefékkel, azzal az eltéréssel, hogy a kefék (6) vezetőcsapjait nem a kefék, hanem egy-egy (7) csúszódarab tartja és azok fölfelé vannak irányítva, mimellett a csúszódarabok a (3) gyüjtőfenékben a kefecsapok vezetéke gyanánt szolgáló (4) hasítékban vannak vezetve. A (7) csúszódarabok a (4) hasítékba illenek, olymódon, hogy annyi játékot engednek meg, mint amennyire a keféknek az egyenes pályán szükségük van. Az (5) keféken csapszerű (8) ütközők vannak elrendezve, melyek fölfelé a kefelemezek fölött kiállnak ós melyekbe a (6) csapok alulról benyúlnak (4. ábra). Maguk a (8) ütközők a (10) kefereteszeknek két egymás mögött fekvő (9) vezetékébe nyúlnak; a kefereteszek végeiken zártak és a kefék fölött lévő szitakeret alsó oldalán oly módon vannak megerősítve, hogy e szitakeret hosszhasítékát födik. A kefereteszek a kefék hosszirányú mozgásának határolására szol-1 gálnak, amennyiben a (9) vezetékek végeihez fekszenek. A (9) vezetékeknek szitánkénti száma mindenkor megfelel az egyazon szitában lévő kefék számának. A két hajítókefe a merev (11) rúd által kényszermozgásúan van egymással összekötve, amennyiben a (11) rúd két vége a (6) kefecsapokat tartó (7) csúszódarabokon van megerősítve és pedig oly módon, hogy a (11) rúd a hozzátartozó gyűjtőfenék fölülete alatt fekszik. A fönt leírt elrendezésből kitűnik, hogy a keféknek egy merev, a kefecsapokba kapaszkodó rúd által való kényszermozgású összekötése folytán a kefék, kölcsönös mozgathatóságuknak megtartása mellett, egymástól mindig egyenlő távolságokban dolgoznak és így nagyobb keféletlen szitafölületeket elkerülünk. Továbbá az eddig szokásos vezetőkeret két működésének, nevezetesen a csapok vezetésének és a kefék retesze számára való ütközőnek elválasztása folytán, a keféknek a szitakeretek közé való befektetése sokkal gyorsabban és biztosabban végezhető. A (7) csúszódarabok a (6) csapokkal az alsó szitakereten lévő (4) vezetékbe helyeztetnek be és ezután a kefék a (6) csapokra dugatnak, miáltal a kefék teljesen helyes helyzetet kapnak. A fölső szitakeretnek az alsóra való fölhelyezése által azután a (10) kefereteszeknek a (9) vezetékekhez való helyes odafekvésót érhetjük el. Dara- és osztályozószitáknál, amelyekben oly sziták alkalmaztatnak, melyek közvetlenül a fölső hosszhasítékokon át a fölső szitákon áteső anyaggal tápláltatnak, a fönt leírt kefevezetés által a szitált anyagnak