52901. lajstromszámú szabadalom • Berendezés palackok és más hasonló edények kupakolására

— 7 -a kupakokkal csak kis fölületen érintkeznek, tehát a kupakok a peckek között meg nem szorulhatnak vagy szét nem zúzódhatnak. Ha valamely kupak a dob karimája és a <120) korong szomszédos fölülete között megszorult volna, a jelzett korong a kupak hatása alatt forgásnak indulna és a kupak a dob fölső részébe jutna, hol a korong és a karima között lévő tér megfelelően nagyobb, úgy hogy a kupak ismét szabaddá válhatik. Előnyös, ha a (113) dobot (140) mozgatóval szereljük föl, mely a dob minflen fordulatánál a dob alsó részén lévő kupakokat fölkeveri és ama ponton, hol a kupakok a (117) karima és (119) korong között lévő térbe belépnek, laza, szabadon mozgatható állapotban tartja. A kupakok a (126), 127) vezetőcsatornákon lefelé haladnak és a 21. ábrán látható módon egymásután a (8) és (9) kupakolófejekbe jutnak. Amint egy kupakot felhasználtunk, a csatornában lévő kupakoszlop súlyának hatása alatt a kupakok előre mozognak és az a kupak, mely előbb a csatorna legalsó végén volt, a (100) üregbe jut, mely a (99) tolattyú végén van kiképezve és az a kupak, mely előbb ebben az üregben volt, a kupakoló fejet befogadó terébe, közvetlenül a (97) dugattyú alá lép. Mialatt az egyik fej a kupakot sugárirányú nyomás által a palack nyakára szorítja, a (99) tolattyú a következő kupakot attól elválasztotta, mint ez a 21. ábrán látható, ez az elválasztás pedig azért szükséges, mert a szomszédos kupakok hullámos karimái •egymással könnyen kapcsolatba juthatnak és így összeakadhatnak. Ha a kupakot a fentebb leírt módon emeljük ki, a tolattyúban lévő kupakot a többitől tökéletesen elválasztjuk. Mikor a tolattyú a kupakot leadta, visszafelé mozog, a másik kupakolófejnél választja el a kupakokat és lehetővé teszi, hogy az előbb említett első fej tolatytyújába új kupak jusson, a már a tolattyúban lévő kupak pedig a kupakolófejbe kerüljön. A tolattyú végein alkalmazott üregek vagy kupakágyak a vezetőcsatornák részeit alkotják, melyeket a vezetés irányából időnként el lehet távolítani, hogy a kupakolás közben a kupakolófejbe kupakok ne juthassanak. Ez az elrendezés elvileg megegyeznék avval, melynél a vezetőcsatornák végeit távolítjuk el a vezetés vonalából, de mechanikus szerkezet tekintetében jóval egyszerűbb és célszerűbb. Ennek a .tolattyúnak ezenkívül még egy másik feladata is van. A kupakok általában egymásra fogódzanak és mikor a tolattyú elmozdul, úgy, hogy ürege nem esik a hozzávezető csatorna vonalába, az üreg éle a csatornában lévő kupak élével érintkezésbe fog jönni és a kupakot kis távolságon a csatornába visszalöki. Ennek az a következménye, hogy a csatornában az egész kupakoszlop elmozdul, mely elmozdulás egész a (132) kamaráig hat vissza. Ez a kis mérvű elmozdulás, mely mindannyiszor is mindegyik csatornában föllép, ahányszor egy palackot a gép kupakolt, a csatornában és (123) kamarában lévő kupakokat szabad állapotban tartja, úgy hogy a nehézségerő hatása alatt lefelé mozoghatnak. Mikor ily módon a kupakolófejbe kupak jutott, a gép mozgása akként megy végbe, hogy a megfeielő (11) dugattyú a rajta álló palackot fölfelé mozgatja és a palack nyakát a kupak alatt lévő (96) nyílásba tolja be. A palack fölfelé mozgásánál szájával a kupakba és ezt további mozgásánál a rúgónyomás alatt álló dugattyú (89) fejére szorítja. Mikor a palack a sugárirányú (82) pofák között fölemelkedett, a pofák a kupak (b) karimáját lefelé szorítják és a palack nyakának szokásos kiugrásával kapcsolatba hozzák. Annak következtében, hogy a pofák több, rúgó nyomás alatt álló szegmentumból állanak, a palackszáj szabálytalanságai elől kitérnek ós lehetővé teszik azt is, hogy a palackszáj nagyon különböző alakjához és méreteihez hozzásimuljanak. Ez igen előnyös, mert nagy mértékben csökken az a selejt, mely a pofák merevségéből következik. Ezek a mégosztott pofák lehetővé teszik, hogy a palackok kupakolását igen tökéletesen, minimális selejt képződése mellett végezhessük és hogy a régebb berendezésekhez képest a «tömítetlenül» zárt