52849. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vonatbiztosító berendezés durranó- és fényjelzésekkel egymást követő és egymással szemben jövő vonatok számára

— 5 — a dugónak a (28), illetve (30) dugókontak tusok egyikébe való bedugása és meghagyása által be kell bocsátani és azután a dugó azonnal való kihúzása által ismét biztosítani kell, mire folyton szóló csengő figyelmeztet. Ha azonban már egy kifutó vonatot kell föltartani, a (32) dugókontaktust kell zárni és a vonat föltartásáig zárva kell tartani-Az előzőkből kitűnik, hogy a vonatbiztosító berendezés meggátolja egyrészt a vonatok meg nem engedett befutását, ami abból származhatik, hogy a mozdonyvezető a távjelzőt figyelmen kívül hagyja, valamint megakadályozza a megengedett, azonban veszélyt rejtő vonatok befutását is, ami onnan származik, hogy az állomás személyzete a távjelzőt későn vagv egyáltalán nem állította tilosra vagy tévedésből szabadra állította. Az állomás biztosítása, illetve a vonat föltartása a váltónak a fővágányról való elágaztató beállításánál elővigyázati okokból és pedig csak azért szükséges, mert a fővágányról elállított váltó az átmenő vonatokra mindig veszélyt rejt magában, minthogy a vonatok a váltó csúcsa felé kisíklanak, a csúcs ellenében való felfutásnál pedig mellékvágányra futnak be és ott más vonattal vagy kocsikkal összeütközhetnek. Az állomás hatáskörét biztosító berendezésnél még a két (el) készüléken lévő (g) csengő közepén elrendezett (27) elektromos riasztó csengő alkalmaztatik. Ez a csengő a két távjelzővezeték számára közös teleppel van ellátva és az (I) vezetékbe van beiktatva, amennyiben az (el) készüléktől két oldalt sodronyvezetékkel van összekötve. A (27) csengőn való áthaladása után a vezeték két ágra oszlik, melyek mindketten a távjelzö állítóműhöz vezetnek, hol az egyik az egyik távjelző állítóemelőjénél, a második pedig a másik távjelző állítóemelőjénél rúgókontaktusban végződik. A távjelzőnek «szabad»-ra való állításánál a rúgókontaktusok az állítóemelő által záratnak. Ha egyidejűleg a kapcsoló- és jelzőkészülék kontaktusai is zárva vannak, az áram keresztülfolyhat és a (27) a riasztó csengő megszólal. Az (el) kapcsoló és jelzőkészülék kontaktusainak vagy pedig a távjelző állítómű rúgókontaktusainak megszakításánál a (27) csengő elhallgat. A (27) ellenőrző riasztó csengő tehát téves jelzések elhárítására, illetve a két távjelző helyes állításának ellenőrzésére szolgál. Ha ugyanis a tekintetbe jövő befutási fővágány el van foglalva, vagy pedig, ha a ezen vágányon tolatást végeznek, vagy pedig, ha a váltók el vannak állítva, a távjelző szabadra állításánál a (27) csengőnek meg kell szólalnia, miáltal a hivatalnok a távjelzőnek azonnal «tilos»-ra való állítására fölhívatik. A (27) csengő csak akkor engedi meg a távjelzőnek «szabad»-ra való állítását, ha ezt a kapcsoló- és jelzőmű lehetővé teszi. A (27) csengő azonkívül a vonat minden befutásánál megszólal, és pedig akkor is, ha a vonat a durranó- és fényjelzőberendezés megkerülésével, tehát a (28), illetve (30) dugókontaktus tartós zárása következtében bebocsáttatjk. Oly esetekben, ha egy ellenőrző riasztó csengő a pálya hatáskörére kiterjedő berendezésnél is szükségesnek mutatkozik, ezt a csengőt nem a pálya közepén lévő (e) készüléken, hanem az állomásokon levő kijáró jelzők (szemaforok) állító művéhez vezető sodronyvezetékek végén és pedig a hivatali helyiségben rendezzük el. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő vonatbiztosító berendezés durranó- és fényjelzésekkel, egymást követő és egymással szemben haladó vonatok számára, azáltal jellemezve, hogy az (e) kapcsoló- és jelzőmű ismeretes szerkezetű (d) sinbehajló kontaktusokkal, valamint önműködő (b) durranó- és fényjelzőberendezésekkel úgy van elektromosan összekötve, hogy a (d) 'kontaktusokon való áthaladásnál az (e) készülékben elektromos összeköttetés létesíttetik, mely követő vagy szemben jövő vonat közeledésénél egy másik (a) sinbehajtó kontaktuson azon előfölíételt teremti,