52840. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fémrudak és csövek gyártására

— 8 -•zépvonala az egyik munkafelület élét látszik metszeni s ezen ívhez az (Y) pontban •iZZi) érintőt vonjuk, ezen érintő és a munkadarab tengelye által bezárt szög jelzi az eredeti tápláló mozgás theoretikus szögét, melyet a tárcsák forgása okoz. Ha munkafölületek nem lennének, csak ezen tápláló mozgás lépne föl, amint hogy az (A9) fölületek között tényleg csak ezen mozgás érvényesül. Ha azonban az (Y) ponthoz nem az előbb említett körívhez, hanem az (A4) munkafölület éléhez vonjuk az érintőt, akkor -ezen érintő (Zl, Zl) és a munkadarabtengely közti szög nagyobb, mint az eredeti táplálási szög, aminek a munkadarabra gyakorolt hatása abban áll, hogy az (A4) fölület az említett két szög különbségének megfelelő ellenállást fejt ki a táplálással szemben. Minthogy az említett szögek közötti különbség változik, aszerint, amint az {Y) pontot a tárcsatengelyhez közelebb választjuk, a táplálással szemben kifejtett ellenállás is változik úgy, hogy a munkadarabon létesített csavarmenetek lejtése is ennek megfelelően az előrehaladáskor változhat. A megmunkálás kezdetén ezen ellenállás esetleg oly nagy lehet, hogy legyőzi az (a) és (A9) fölületek okozta normális táplálást, ilyenkor tehát külön kisegítő táplálószerkezetről kelj gondoskodni, mely tetszés szerinti elrendezésű lehet. A munkafölületek völgyeinek változó mélysége ós a fölületek által kifejtett ellenállás változása fokozatosan a munkadarab egész kerületére hatván, a munkadarab teljesen egyenletesen vékonyodik s a kész gyártmány rostjai nem csavarodnak el. Az 1—5. ábrabeli példánál a hornyok konvex oldalai képezték a munkafölületeket, melyek a táplálással szemben ellenállást fejtettek ki. A 7—11. ábrabeli példánál a konkáv fölületeket használjuk e eélra. A hornyok elrendezése a 7. és 8. ábrákból tisztán látható, a lényeges különbség az, miszerint a végső simítást végző (A) sík fölület a tárcsa kerületén van, a hornyok és az (a) kúpos fölület között. A 9—11. ábrák értelmében a munkadarab ez esetbén a tárcsák közepén lép a szorosba és azt a tárcsák kerületén hagyja el. A jelen példánál a hornyok konkáv fölületei az eredeti táplálással szemben nagyobb ellenállást fejtenek ki, mint az előbbi elrendezés konvex fölületei. A 12. és 13. ábrabeli elrendezésnél az (A) tárcsa a 7—11. ábrabeli, az (Al) tárcsa pedig az 1—5, ábrabeli elrendezésnek megfelelő kiképzéssel bír. E példánál a munkadarabtengellyel szöget képző tárcsatengelyek egymással párhuzamosak ós közös vízszintes síkban vannak, míg a munkadarab hossztengelye jóval mélyebben fekszik a tárcsatengelyeknél, melyek ez esetben azonos értelmű forgást végeznek. E példánál a (A9) simítófölület az (Al) tárcsa középső részén, a másik simítófölület pedig az (A) tárcsa kerületén van elrendezve, az egyik tárcsa hornyai pedig konkáv, a másikéi pedig konvex oldalaikkal képezik a munkafölületeket. A 14—17. ábrák értelmében kúpos hengerek is alkalmazhatók, melyeken a hornyok két kanyarulatban haladnak a hengerek kúpos részéD. A hornyok mélysége ezen elrendezésnél is fokozatosan csökken (17. ábra). A tengelyek kölcsönös elrendezése ismert módon történik. A 18. ábrabeli szerszám fokonkénti hengerlésre szolgál, melynél a munkadarab időszakosan tápláltatik a tárcsák képezte szorosba. A táplálás tetszésszerinti ismert szerkezettel akkor eszközöltetik, hogy ha a tárcsák munkafölületei közti (A 10) közök szembekerülnek a munkadarab végével. Három munkafölület helyett természetesen több vagy kevesebb is alkalmazható. Mindegyik tárcsán (Ali, A12) kiemelkedő fölületek között (A.13) horony van elrendezve. A kiemelkedő munkafölületek a kúpos (a) peremnél kezdődnek és a belső (A14) simítófölületnél végződnek. A 19. ábra értelmében a munkafölületek ellentétes értelemben is rendezhetők el, mikor is a munkadarab a tárcsák közepétől a kerület felé való útjában munkáltatik meg.