52832. lajstromszámú szabadalom • Elektromos olvadóbiztosíték

— 2 -tehát nem nagy ellentállású vashuzal még egy párhuzamos utat nyújt az áramnak; az ezüst átolvadásakor nem fog tehát robbanó szakítási láng föllépni, mintáz eddigi biztosítékoknál. A biztosíték lényege tehát abban áll, hogy kombinációs biztosítékot képez, melynél egy variatiós vezetéknek a főolvadóvezetékhez parallel kapcsolása folytán egy olvadási folyamat helyett két egymást követő olvadási folyamat lép föl úgy, hogy először mindig a főolvadóvezeték, pl. az ezüsthuzal fog átolvadni, mert csekélyebb hőtehetetlensége van és a leírt áramelosztás folytán először hevül föl izzásig és csak azután olvad át a variatiós vezeték, pl. a hosszú vashuzal. Szükséges azonban arról gondoskodni, hogy a főolvadék kiolvadásakor a variatiós vezeték még mindig meglegyen, hogy az olvadási láng csökkentésére az áram parallel utat találjon. A variatiós vezeték idő előtti elroncsolása tehát meggátolandó. A variatiós vezetéket tehát elég erősre és tehetetlenre kell megszabni, hogy ne olvadjon el előbb, semmint a fővezeték olvadási lángja kialudt, de emellett külső sérülés ellen is kellően meg kell védeni, hogy megbízható legyen, mert különben a parallel út esetleges hiányát biztosíték kiolvadásakór lehetne csak észrevenni a fővezeték robbanó kiégése révén. Mindenekelőtt azonban a fővezeték, pl. ezüsthuzal korábban föllépő olvadási lángjától kell a variatiós vezetéket megóvni. A vashuzalnak az ezüstlángtól való megóvására szilárd válaszfalakat, pl. porcellán-, üveg-, csillám-, azbeszt- vagy hasonló anyagú közbehelyezett rétegeket alkalmazhatunk, elég azonban a biztosítékoknál szokásos laza védőréteg is, pl. homokból vagy azbesztporból vagy fonálból, stb. Fokozott biztonság céljából szilárd válaszfalakat és ezenkívül tölteléket is alkalmazhatunk. A kellő védelem természetesen a két vezeték kellő távolsága által is elérhető, de a méretek rovására. Lehet továbbá mindegyik vezetéket egy külön védőburokkal ellátni, mely egyúttal a láng elfojtására és a lángokozta külső kár meggátlására, vagyis a biztosíték tűzbiztossá tételére szolgálhat. Ezen pl. porcellán- vagy üvegcsövekből álló védőburkok szükség esetén egyúttal a fő- és variatiós vezeték mechanikus megsérülésének meggátlására is szolgálhatnak. A fő- és variatiós vezeték közé helye zett védőrétegek azonban nemcsak utóbbit védik meg az előbbi kiolvadásakor, hanem a két parallel vezető burkolására és tűzbiztossá tételére is szolgálhat és kellő levegő elzárás révén lángfojtó hatást fejthet ki, melyet töltőanyag alkalmazása által még fokozhatunk s egyben jól megvédjük a vezetőket mechanikus sérülések ellen is, ami különösen a variatiós vezetőnél fontos. A következőkben az ilyen biztosítékok számos alakjának néhány példáját ismertetjük, melyek — minthogy a vashuzal fölhevülése folytán az áramot önműködően csökkenti, vagyis redukálja — reduktorbiztosítékoknak is nevezhetők. Az egyébként csak gyönge áramoknál használatos u. n. szelence-biztosítékok módjára a variatiós biztosítékokat is csőalakban képezhetjük ki úgy, hogy egy célszerűen csőalakú, üveg-, kaolin-, porcellán-, azbeszt- stb. anyagú tűzbiztos és esetleg átlátszó szigetelő-testbe helyezzük a főolvadóbiztosítékot, pl. egy vagy több párhuzamos ezüst- vagy ólomhuzalt s ezektől alkalmas védőréteg, pl. homok vagy egyéb tűzálló- és szigetelő töltőanyag révén elválasztva, rendezzük el ugyané szigetelőtestbe a variatiós vezetéket, pl. egy kellő hosszúságú spirális vashuzalt, az egészet pedig kifelé szokásos módon bádoghurokkal vesszük körül. A töltőanyag alkalmazása helyett a főolvadóvezetéket egy szűkebb burokba, pl, egy azbeszt-, üveg-, kaolin- stb. csőbe helyezhetjük úgy, hogy az ezüstláng nem juthat a vashuzalhoz. Lehet tehát egy közös biztosítékba két, pl. üveg- vagy porcellán-kamrát alkalmazni úgy, hogy a válaszfal a fővezetéket a variatiós vezetéktől elválasztja semellett mindkét kamra töltőanyaggal is tölthető