52807. lajstromszámú szabadalom • Állítómű gurító berendezésekhez

— 10 -hajtóművekkel a 11. ábra tünteti föl. Mindegyik (Ml, M2......M7) váltóhajtóműhöz egy-egy (Rl, R2 R7) relais és az (a) első vágány kivételével mindegyik vágányhoz egy-egy (m2, m3 m7) kapcsolómű tartozik. Az első vágányba guruló kocsinál a kapcsolómű megtakarítható, mert az (Rl) relaist közvetlenül a (V) sokszoros kapcsoló vezérli. A (b) vágány (m2) kapcsolóművének két, a (c) vágányának három elektromágnese van és így tovább. Ugyancsak mágnessorozatból alkotott kapcsolómű látható a 12. ábrán. Ennek a kapcsolóműnek — épúgy mint a 10. ábrán láthatónak — az a föladata, hogy a (Wl) kocsit az (e) vágányba vezérelje. Míg a 10. ábrán látható kapcsolóműnél kinematikus és elektromos lánccal állunk szemben, melyet a fegyverzetek megtámasztó részei és a kontaktusok alkotnak, a 12. ábrán a sinkontaktusokkal kapcsolt elektromágnesek csak elektromos kapcsolatban vannak egymással. Az (e) vágány (M5) váltóhajtóművéhez tartozó (m5) kapcsolóműnek öt (möl, mö2—— m55) elektromágnese van, melyek fegyverzeteivel az (m511, m512, m521 m552) áramzárók vannak kapcsolva. Nyugalmi állapotukban a fegyverzetek le vannak szakítva. Mikor a kocsi az első (II) sinkontaktus fölött elhalad, a (K) főelosztó (Kl) kapcsolóemelője ismert módon az első kontaktusra fekszik és így az (NI—möl—V—Kl —NI) áramkört zárja. Az (möl) elektromágnes fegyverzetét meghúzza és így az (möll) ós (m512) áramzárókat zárja, minek következtében alföld (12—möll—m512—NI) földáramkör előkészül és akkor mikor a kocBi az (12) sinkontaktus fölött elhalad, záródik is. Egyidejűleg a föld (NI—möl— m512—mö23) földáramkörön át az (möl) elektromágnes a (K) elosztótól függetlenné válik, de függésbe jut a következő (m52) elektromágnestől. Ugyanígy rendre előkészülnek az (mö3, m54) és (möö) elektromágnesek áramkörei, melyek azután, mikor a kocsi az (13, 14, 15) sinkontaktusok fölött elhaladnak, záródnak. Mindegyik elektromágnes fegyverzetének meghúzásánál megszakítja az előző mágnes áramkörét, minek következtében fegyverzete a nyugalmi helyzetébe tér vissza. Amint az utolzó (möö) elektromágnes áramzáróját zárja, az (R5) relais egy mágnesén áram megy át és ez a hozzátartozó váltót átállítja. Az (e) vágányba beépített (Sö) sinkontaktus az (R5) relais második mágnese segélyével a váltót ismét visszaállítja. Az (möö) mágnest is megtakaríthatjuk, ha az egyik relaismágnest nem az (m552), hanem az (m541) kontaktushoz, tekercselésének másik sarkát pedig az (NI) telepnek földre nem kapcsolt sarkával kapcsoljuk. Ha az állítóművet több anyavágánnyaí biró gurítóberendezésnél alkalmazzuk, mint az pld. a 4. ábrán látható, a kapcsolóművet igen egyszerűen lehet valamely kocsinak bármely tetszőleges vágányba való vezetésére fölhasználni, amennyiben a vágányelágazások előtt fekvő kapcsolómű mágneseknél egy-egy további kapcsolót alkalmazunk, mely épúgy, mint a 12. ábrán, az (m552) áramzáró a váltóknak relais útján történő átállítását közvetíti. A 10. és 12. ábrán látható kapcsolóművek' a mechanikus kapcsolóműveknél annyiban előnyösebbek, hogy kopásnak alávetett részek, mint fogak és kilincsek hiányzanak és hogy a tér kihasználás is igen kedvező. Minthogy az állítómágnesek közvetlenül működtetésük után nyugalmi helyzetükbe térnek vissza, ugyanaz a kapcsolómű egyidejűleg több kocsit is vezérelhet. Természetes, hogy a (K) főelosztót épúgy mint a kapcsolóműveket elektromágnesekből alkotott lánc gyanánt is ki lehet képezni. Eddig a gurítóberendezéet elektromos úton állított váltókkal fölszerelve képeztük, de lehet bármely más tetszőleges váltóállítóművet is alkalmazni, minthogy az állítórelais közvetve vagy közvetlenül tetszőleges kontaktusokra, szelepekre stb. hathat. Ép így az egész relaist is megtakaríthatjuk, ha a kapcsolóművek Bzáma oly