52802. lajstromszámú szabadalom • Eljárás enyhe hatású hashajtószerek előállítására fenolftaleinből

Megjelent 1911. évi julius hó 25-én. MAGY. gggt KIR SZABADALMI J||W HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 52802. szám. IV/h/2. OSZTÁLY. Eljárás eoyhehatású hashajtószerek előállítására fenólftaleinbó'l. KNOLL & G° CÉG RAJNA/M LUDWIGSHAFENBEN. A bejelentés napja 1908 december hó 2-ika. Elsőbbsége 1907 december hó 21-ike. A néhány év óta hashajtószer gyanánt I használatban lévő fenólftalein azzal a hát­ránnyal bír, hogy érzékeny embereknél könnyen hasfájást okoz. A fenólftalein esz­terjei közül eddigelé csak a diacetát, di­benzoát és a dibenzólszulfonát ismeretesek. Ezek közül a diacetát nem hat enyhébben, mint a fenólftalein, a dibenzoát éa dibenzól­szulfonát ellenben még aránylag nagyobb adagokban is majdnem hatástalan. Mi már most azt találtuk, hogy nagyon kielégítő eredményeket kapunk, ha a kö­zépső és magasabb zsírsavaknak vagy a szubsztituált aromás savaknak eddigelé is­meretlen eszterjeit adjuk be. Kitűnt, hogy ezen eszterek, melyek ugyan nehezebben bomlanak, mint a diacetát, de mégis köny­nyebben, mint a dibenzoát és a dibenzól­szulfonát, értékes gyógyászati tulajdonsá­gokkal bírnak. Jó hatást fejt ki pl. a fenól­ftaleindiizovalerianat, amennyiben ennél egyidejűleg az izobaldriánsavnak, illetve eszterjeinek fájdalomcsillapító és antispaszti­kus hatása is érvényre jut; de a többi egyszerű és szubsztituált zsírsavaknak tá­gabb értelemben vett eszterjei is, melyek közül többeknek maguknak is hashajtó tu­lajdonságaik vannak, a szubsztituált aromás savaknak, a több-bázisos savaknak és a I szénsavnak eszterjei, úgyszintén ezeknek közvetlen származékai is alkalmazhatók gyógyászatilag. Általában minden olyan sav alkalmazható, melyeknek eszterjei megfelelő fokú bomlási képességgel bírnak. Különös­képen a bomlási képességnek erősebbnek kell lennie, mint a dibenzoátnál, mert kü­lönben a készítmény hatástalan. Ezen esz­terek előállítása a szokásos módon fenól­ftaleinnek az illető savak halogenidjeivel, anhidridjeivel vagy eszterjeivei való keze­lése útján történik. 1. példa. Fenólftaleindiizovalerianat. 5 rész fenólftaleint 6 rész izovalerilbromid­del vízfürdőn melegítünk mindaddig, míg a brómhidrogénfejlődés meg nem szűnik. A reakciómasszát benzolban — melyet külön­ben mint higítószert már előzőleg hozzá­adhatunk — oldjuk és az oldatot higított nátronlúggal kirázzuk. Az elkülönített ben­zóloldat elpárologtatásánál visszamarad a kivánt eszter, melyet alkoholból átkristályo­síthatunk. A kapott hozadék majdnem quantitativ. Ha a bromid helyett a megfelelő mennyi­ségű kloridot vesszük, akkor a melegítést, miután a reakció valamivel nehezebben kö­vetkezik be, mint a bromidnál, célszerűen kb. 130° C-ig fokozzuk. Ha egy halogént

Next

/
Thumbnails
Contents