52788. lajstromszámú szabadalom • Berendezés egyes vonalszakaszokon különböző feszültséggel táplált villamos járóművek szabályozására, melyeknél a szabályozó áramköröket egy relais a táplálófeszültségnek megfelelően zárja

— 3 — a (28) érintkezőn, a (15) érintkező billentyűn, a (12) vezetéken, a (4) önműködő kapcsolón •és az (5) vezetéken át. Míg tehát 1200 Voltos táplálásnál a (3) és (4) kapcsolók egymással sorba voltak kapcsolva, 600 Voltnál párhuzamosan vannak kapcsolva. A megengedhető legnagyobb áram tehát az utóbbi esetben kétszerese az előbbinek. A kiviteli példában az 1 : 2 arányú egyszerű feszültségviszony mellett az önműködő kapcsolók az egyik esetben sorban, a másik •esetben párhuzamosan kapcsolhatók egymással. Más feszültségviszonynál az önműködő kapcsoló két kiiktató tekerccsel látható el, amelyek közül mindig a mindenkori feszültségnek megfelelő tekercs kapcsoltatik be. Két külön tekercs helyett egyetlen tekercs is alkalmazható, amely •egy harmadik kapoccsal van ellátva. Ez •esetben a nagyobbik feszültséghez az egész tekercs szolgál és a kisebbikhez csak annak egy része. A kiviteli példában négy mótor alkalmazása van föltételezve. Ezeket rendes áramviszonyok föltételezése mellett célszerűen 600 Voltosoknak választjuk. 600 Volt feszültségnél az indítást ez esetben olyképen eszközöljük, hogy az első négy kontrellerállásnál a négy mótor egymással sorba van kapcsolva, a második négy kontrellerállásnál 2—2 sorba kapcsolt mótor egymással párhuzamosan és végül az utolsó négy kontrollerállásnál mind a négy mótor párhuzamosan van kapcsolva. Nagyobb üzemfeszültségnél csak az első nyolc kontrollerállást használjuk. Hogy a kocsivezető a nagyobb feszültségnél a főkontrellert a «4 mótor parallel)) állásba ne hozhassa, az átkapcsoló henger egy elreteszelést befolyásolhat, amelyik meggátolja azt, hogy az 1200 Volthoz szolgáló állásoknál a főkontreller az első 8 álláson túl fordítható legyen. Végül pedig a (35) relais arra is felhasználható, hogy feszültségváltozáskor a kocsi világítási áramköreit önműködően átkapcsolja, pl. olymódon, hogy a (35) relaisn még egy (91) érintkező hidat alkalmazunk, amelyik az alsó helyzetben a (93, 94) érintkezőket áthidalja. Ea utóbbiak közül a (93) érintkező a (92) vezetéken át a (2) áramszedővel van összekötve; a (94) érintkezőtől egy vezeték a (95) szolenoidhoz megy, amelynek működése abból áll, hogy a (96) kapcsolóhengert a (97) rúgó hatása ellenére a kisebbik feszültségnek megfelelő állásba átiktatni törekszik. E kapcsolásból azonnal szembetűnik, hogy amikor a kis feszültségű üzem van, tehát amikor a relais alsó helyzetében van a (95) szolenoid gerjesztve lévén, a (96) kapcsolóhengert a kisebbik feszültségnek megfelelő kapcsolási állásban tartja. Amikor a kocsi a nagyobbik feszültségű vonalrészre kerül, a (35) relais, a (45) és (91) érintkezési hidakat fölhúzza, a (95) szolenoid gerjesztő árama annak következtében megszakad és a (97) rúgó a (96) kapcsolóhengert most már a másik üzemállásba válthatja át, amelynél a világítási áramkörök a nagyobbik feszültségnek megfelelően vannak kapcsolva. A világítási áramkörökkel egyidejűleg melegítő áramkörök is hasonló módon átkapcsolhatok. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés egyes vonalszakaszokon különböző feszültséggel táplált villamos járóművek szabályozására, amelyeknél a szabályozó áramköröket egy relais a tápláló feszültségnek megfelelően zárja, azáltal jellemezve, hogy a szabályozó áramkörök, a (32) reverzáló kontrolleren gg át vannak vezetve, amelyek a feszültségváltozásoknak megfelelő többi átkapcsolás (például az önműködő maximális kapcsolók, a szabályozó áramkörökben lévő előtétellenállások átkapcsolása (eszközlésére a kapcsoló hengeren külön érintkezőkkel és az ehhez tartozó érintkező billentyűkkel vannak ellátva úgy, hogy egy és ugyanazon a (32) kapcsoló, reverzáló kontroliéi- és átkapcsoló gyanánt szolgál, az áramköröknek a mindenkori feszültségnek megfelelő kapcsolására. 2. Az 1. igény szerinti berendezés egy a világítási áramkörátkapcsolót egy rúgó hatása ellenére beállító szolenoiddal, az-