52760. lajstromszámú szabadalom • Újítások gázgyártásra való, függélyes retortákkal bíró kemencéken

— 2 -munkás jelentékeny kellemetlenségeknek van kitéve és ezenkívül a gázveszteségek is elkerülhetetlenek. 5. A retorták alsó födelei részére való záróemeltyű fogvatartása ezideig olymódon történt, hogy egy forgatható kengyel feküdt az említett emeltyű köré és ezáltal az utóbbit a zárt helyzetben fogvatartotta. Ez az elrendezés azonban azzal a nagy hátránnyal bír, hogy könnyen megakadások lépnek föl és hogy a kezelőmunkásnak mindig a kemence alá kellett lépnie, hogy a kengyelt az emeltyű köré fektesse. Az alábbiakban már most az van leírva, högy miképen küszöböltetnek ki a föntemlített hátrányok a jelen találmány által: ad 1. A legfölső szénréteg elgázosításának befolyásolása, valamint hőmennyiségeknek a tulaj donképeni kemencetérből való káros elvonása azáltal kerültetik el, hogy a léghűtőcsatorna és az elgázosító tűzhuzamok közé még egy külön tűzhuzamot kapcsolunk be, melyet oly hőmérsékleten tartunk, mely megközelítően megfelel a széntöltettől eltávozó gáz hőmérsékletének és hogy a retortákat csak annyira töltjük meg szénnel, miszerint a széntöltet fölülete a közbekapcsolt tűzhuzam alatt fekszik. A léghűtőcsatornában fölhevített levegőt gazdaságos alsótűzelés elérésére, egyébként pedig a kemence részére égési levegő gyanánt használjuk. A gáz előállítás ezen módjánál ki van zárva, hogy az előállított gáz a szenet elhagyva még további, az előállított gáz fölbomlására vezető meleget vehessen föl, mimellett egyidejűleg megakadályozzuk, Tiogy a légcsatorna a széntöltetnél elzárt tulajdonképeni kemencetérből túl sok meleget vonjon el. Továbbá ezáltal a retorták hirtelen hőcsökkenését, ami a léghűtésnek közvetlenül a tűzhuzamokhoz való kapcsolásánál elkerülhetetlen, biztosan megakadályozzuk; ezenkívül a retortafejfölszerelés a gázelvezetőcsővel és továbbá az adagolópadlózat, — mely még külön szigetelő réteggel bír, — nincs többé aránylag magas hőmérsékleteknek kitéve, mint az eddigi ilyfajtájú telepeknél. 1 A találmány szerinti eljárás egy további előnye abban áll, hogy mindig tökéletesen egyenletes elkokszodást érünk el, míg a rétortáknak eddig szokásos módon teljesen ' szénnel való megtöltése mellett a legfölsőbb I részek csak tökéletlenül, kenődő kátrány-1 szurok termékek és hasonlók képződése mellett kokszosodtak el. A csatolt rajzok 1. és 2. ábrája a jelen eljárás foganatosítására való berendezés példáját mutatja. (A) jelöli a függélyes retortákat, (B) az elgázosítáBt létesítő tűzhuzamokat és (C) a léghűtőcsatornákat. (Bl) jelöli a léghűtőcsatorna és tűzhuzamok közé bekapcsolt külön tűzhuzamot (D) jelöli a gázelvezetőcsöveket és (E) az adagolópadlózatot. A 2. ábra a (C) légcsatornán át vett vízszintes metszetet tünteti föl. A találmány értelmében a retorták, mint azt a rajz mutatja csak annyira töltetnek meg szénnel, hogy a széntöltet fölülete a (Bl) csatorna alatt fekszik. Ezután az elgázosítást ismert módon végezzük, mimellett megjegyzendő, hogy a (Bl) tűzhuzamot oly hőmérsékleten tartjuk, mely megközelítőleg megfelel az előállított gáz hőmérsékletének és hogy tehát a gázfölbomlását a túlhevített chamottfölületeken elkerüljük. ad 2. Az eddigi berendezések hátrányait kiküszöbölő, a találmány értelmében szerkesztett berendezés a 3. és 4. ábrán van föltüntetve. Mint azt a 3. ábra mutatja a be- és kikapcsolás a (H) csavarorsó segélyével történik, mely a végnélküli lánccal ellátott (J) lánckerék segélyével előre vagy hátra forgatható. A 3. ábra két egymás mögött álló retortával biró csoportot mutat. Mint látható a retorták (B) födelei ismert módon a kemence alaplemezén ágyazott (D, Dl) üreges tengelyekre vannak fölékelve mimellett ezek az üreges tengelyek egyik végükön egy körmös kapcsolás egyik része gyanánt vannak kiképezve. Az üreges tengelyeken a tulajdonképeni (C) hajtótengely van átvezetve, mely egészen a kemence elé nyúlik. Az üreges tengelyek végén lévő kapcsolófelekkel a (C) hajtótengelyre fölékelt (öl)