52664. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lemezek szalagok, huzalok és más effélék előállítására elektrolitvasból

Megjelent 1911. évi julius hó 13-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMILEIRAS 52664. szám. XII/e. OSZTÁLY. Eljárás lemezek, szalagok, huzalok és másefiélék előállítására elek trolitvasból. LANGBEIN-PFANHAUSEB-WERKE AKTIENGESELLSCHAFT CÉG LEIPZIG-SELLERHAUSENBEN. A bejelentés napja 1910 szeptember hó 24-ike. Elsőbbsége 1909 szeptember hó 28-ika. Lemezeknek elektrolitvasból való előállítására a legközelebb fekvő gondolat, a •csapadékot, ha az a kellő vastagsággal bír, •egy megfelelően előkészített katódról lehúzni. Ezen eljárásnak azonban az a hátránya, hogy a sokféle kezelés folytán, nevezetesen a katódok kivétele, a lemezek lehúzása, a katódok újra való preparálása és behelyezése kevésbbé dolgozik gazdaságosan. Kitűnt már most, hogy egészen lágy vasból lehet lemezeket és másefféléket előállítani, amelyek mindazon előnyökkel bírnak, amelyeket az elektrolitvas nyújt, mint amilyen csekély koercitverő és a nagy permeabilitás, még pedig olyan úton, amely az eddigi megfigyelések szerint, amelyek a vas mágneses tulajdonságainak mechanikai kezelés által való eltávozására vonatkoznak, kizártnak látszott. Föltaláló u. i. azt találta, hogy az elektrolitvas mechanikai kezelés folytán ellentétben az eddig ismert vasfajtákkal, roszszabbá válik ugyan, hogy azonban izzítás által ismét visszakapja összes jó tulajdonságait, hogy tehát a mechanikai kezelés folytán az elektrolitvasnál nem marad vissza állandó káros hatás. Ennek oka valószínűleg az anyag rendkívüli lágyságában rejlik, amelynek következtében az átmeneti mechanikai kezelés folytán keletkezett belső feszültségek már aránylag alacsony izzítási hőmérsékletnél ismét teljesen eltűnnek, mire egyidejűleg az anyag jó mágneses tulajdonságai visszatérnek. Ezért vált már most lehetővé bádogoknak, szalagnak, huzaloknak és másefféléknek elektrolitvasból racionális üzemben oly módon való előállítása, hogy az elektrolitos csapadékréteg vastagságát lehetőleg nagynak, legalább is azonban nagyobbnak választjuk, mint amilyen a későbbi gyártmány vastagsága. Előállítunk tehát és ez föltalálónak időközben gyakorlatilag is sikerült azáltal, hogy vékony elektrolitvaslemezeket akasztunk be katódok gyanánt, — elektrolitos kicsapással vastag lapokat és ezeket azután alkalmas hőmérsékletnél vékony lemezekké és máseffélékké hengerelődik. Hogy a magában véve ismeretes hengerlési műveletnek káros volta más vasfajtáknál azok mágneses tulajdonságaira nézve már régóta ismeretes, az kitűnik például a következő irodalmi adatokból. E. Schmidt «Die magnetische Untersuchung des Eisens» című munka (W. Knapp, Halle a. S. ki-