52621. lajstromszámú szabadalom • Szállítókészülék

(7) görgő által van vezetve. Azonkívül a szalag külső oldalának vezetéséről és megtámasztásáról is gondoskodunk, amely célra egy-két sima (C) görgő és a (2) keresztlécek (8) nyúlványai szolgálnak. A (C) görgők tehát nem a szállító teknő belsejében, hanem emellett vannak elhelyezve úgy, hogy a szállítószalagot nem sérthetik meg és a szállított anyagot nem tarthatják vissza. A szállítókészülék két vége a (B, Bl) görgők segélyével a (D, Dl) állványokra van ágyazva. Ezen állványok egyikén az (A) hajtógörgő olymódon van elrendezve (1—2. ábrák), hogy kerületének két diametrális vagy közelítőleg diametrális (10, 11) helye akad bele a szállítószalag láncába, aminek az az eredménye, hogy a szállítószalagnak úgy fölső, mint alsó ágát egyetlen egy görgő hajtja és húzza teljesen egyenletesen. A (D, Dl) állványok vagy szállíthatóan vannak a (12) kerekekre szerelve, (1. ábra) vagy pedig helytállóan vannak felállítva. (2. ábra). Az első kiviteli alaknál a (D, Dl) állványok az (E) rúd által vannak összekötve, melynek egyik végét a (13) csukló a (Dl) állvánnyal, másik végét a (14) gyűrű a (15) csappal köti össze, (1., 6. ábrák), mely centrikusán van rátolva a hajtó (A) görgő (16) tengelyére. Ezen elrendezésnek az az előnye, hogy a szállítókészülék (D, Dl) állványait egymáshoz képest különféle magasságokban helyezhetjük el anélkül, hogy a szállítószalagra káros befolyást gyakorolna, mivel az (E) rúd csuklósan van a (D, Dl) állványokkal összekötve. A szállítószalag megfeszítése egy külön feszítő szerkezet segélyével történik, amelyet vagy csak az egyik vagy mindkét (B, Bl) szélső görgőnél alkalmazunk. (1. és 2. ábrák). A (D) illetve (Dl) állványra bizonyos távolságban az (A) hajtógörgőtől egy (5) csapágy van erősitve s ebbe a (6) kar van beágyazva, melynek végén egy (19) csapágyat alkalmazunk a (B, Bl) szélső görgők számára. Ha a (6) kart elfordítjuk, akkor a (19) csapágy az (A) hajtógörgő (16) tengelyéhez viszonyítva excentrikus kört ír le, miáltal a (19) és (16) csaptengelyek egymáshoz közelednek vagy egymástól távolódnak úgy, hogy a szállítószalag meglazul vagy megfeszül. Szerelés vagy a szalag megfeszítése alkalmával a (B) görgőt az I. helyzetbe hozzuk (1. ábra), ha ellenben a szállítókészülék dolgozik, akkor azt a II. irányban engedjük lesülyedni úgy, hogy a (6) karnak továbbá a (B) illetve (Bl) görgőnek és (P) szalag megfelelő részének saját súlya a szalagot kifeszíti. A szalag feszességét azonban a (19) csapágyra akasztott (20) súly által tetszés szerint növelhetjük. Ha a szállítószalag; mindkét végén külön feszítő szerkezetet rendezünk el (2. ábra), akkor mindegyik szerkezet az illető végtől az (A) hajtógörgőig terjedő megfelelő részét feszíti ki a szalagnak. Az előbbi egyszerűbb kivitelnél, ahol a szállítókészüléknek csak egyik végén alkalmazunk feszítő szerkezetet, míg a másik végén egy egyszerű (Bl) görgőt rendezünk el, a feszítő szerkezet csak azt a részét feszíti ki a szalagnak, mely közte és az (A) hajtógörgő között van, mivel a hajtógörgő fogai a szalag másik részét nem engedik megfeszülni. Ezen a bajon úgy segítünk, hogy a (B) görgő I. helyzeténél a lánc fölső ágát a (10) helyen leemeljük a hajtógörgőről s a szalag és a hajtógörgő közé egy (F) betét teszünk, (részletrajz 7. ábra). Ezt a betétet egy szegmens alkotja, mely külső (7) oldalán sima, úgy, hogy fölötte a (3) lánc akadály nélkül elcsúszhat, míg belső oldalán (18) fogak vannak, melyek a hajtógörgő fogközeibe akadnak s ezáltal a betétet biztosan tartják a hajtógörgőn. Ha most a (6) kart a II. irányban elfordítjuk, akkor a szállítószalag (3) lánca akadály nélkül elcsúszik a (17) fölületen egész addig, míg a szalag egész hosszában jól kifeszül. A kifeszítés megtörténte után elforgathatjuk az (A) hajtógörgőt, miáltal az (F) betét a (10) helyről legördül és levehető, mire a szállítószalag ismét ráfekszik az (A) hajtógörgőre. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Szállítókészülék, azáltal jellemezve, hogy annak (1) hullámú hullámos bádogból