52523. lajstromszámú szabadalom • Szifónpalack

rás létesül. A (16) hüvely alsó részén nyílással van ellátva, mely a (18) gallér belsejében kiképezett (26) gyűrűalakú horonynyal közlekedik. A (18) gallér e hornyon kívül még egy (27) nyílással van ellátva, melyhez a (13) fölvezetőcső csatlakozik. A (18) gallér a (16) hüvely körül szabadon foroghat. A kifolyatócsapnak a palack nyakán való megerősítése olyképen történik, hogy a (15) toldatot a palack nyakán alkalmazott nyíláson átdugva a mozdulatlanul tartott (16) hüvelybe becsavaroljuk. A (17) szelep rúdja a kifolyatócsap furatán van átdugva és külső végén egy a (20) rúgó hatása alatt álló (19) nyomógombbal van ellátva. A (20) rúgó a (17) szelepen állandóan a (15) csőtoldat végén kiképezett fészekhez szorítja. A palack szájába egy (21) dugasz van tömítetten beerősítve, melynek fölső részében egy (22) vájat van kiképezve. A (21) dugasz azonkívül egy (23) csatornával és az ennek elzárására szolgáló (24) szelep (25) rúdja számára megfelelő furattal van elellátva. A (25) szeleprúd a (22) vájatban végződik és ezen a végén egy rúgóhatás alatt álló nyomógombbal van ellátva úgy, hogy a szelep állandóan zárt állásban tartatik. Ha a kifolyatócsap és az azzal összeköttetésben álló részek megfelelő helyzetükben rögzítve vannak és a (21) dugasz a palack szájába be van csavarolva, a csavarmeneteket cementtel vagy hasonló anyaggal tömítjük, miáltal a dugasznak illetéktelen kicsavarolását meggátoljuk. A kifolyatócsapot illetéktelenek el nem távolíthatják, mert ha a kifolyatócsapot kívülről forgatjuk, a (16) hyvely azzal együtt forog, tehát a kettő közötti összeköttetés nem lazulhat. Az egyedüli mód, amellyel a kifolyatócsapot a palack nyakából eltávolíthatjuk, abban áll, hogy a (16) hüvelyt célszerűen valamely szerszám segélyével, a kifolyatócsap forgása ellenében egy helyben tartjuk, ami azonban csakis a palack száján át lehetséges, mely azonban az el nem távolítható (21) dugasz által eJ van zárva. Ha a palackban nyomás alatt álló folyadékot a palackból a kifolyatócsapon át kibocsátani akarjuk, a (17) szelepet nyitjuk, mire a folyadék a (13) csövön át fölszállva a kifolyatócsap furatán át távozik. Ha a folyadékot, melyet a palackban uralkodó nyomás kiszorítani képes a kifolyatócsapon át kibocsátottuk, a palack fenekén rendszerint még visszamarad bizonyos folyadékmennyiség, mely, ha hosszabb ideig marad benne, könnyen megromlik és ezáltal a palack belsejét a legközelebbi töltés szempontjából károsan befolyásolja. E maradék eltávolítása céljából a palackot fölfordítjuk és ujjunkkal vagy valamely alkalmas szerszámmal a (25) szeleprudat befelé nyomjuk úgy, hogy a palackban levő folyadék a (23) csatornán át távozhat. A 2. és 3. ábrában föltüntetett kiviteli alak az 1. és 4. ábrákban föltűntetettől annyiban tér el, hogy a (21a) dugasz karimával van ellátva, mely a palack száján fekszik föl és hogy a dugasznak a szájnyílásban való rögzítésére egy (26) kupak van alkalmazva, mely a dugasznak említett karimáját lefogja és a palack fölső végén kiképezett csavarmenetekre van csavarolva egy cementtel vagy hasonló anyaggal a palack Dyakának külső fölületén megerősítve. A (25a) szeleprúd külső végén (28) fejjel van ellátva, mely akkéüt van kiképezve, hogy a rézsútosan kiképezett (23a) csatornán át távozó folyadékot kifelé terelje. A (12a) kifolyatócsap (14a) alapkarímával van ellátva, mely a palacknyak hengeres fölületéhez fekszik úgy, hogy a kifolyatócsapot forgatni nem lehet. A kifolyatócsapon egy (15a) cső van átdugva és belső végével a palack nyakának belsejében elhelyezett (16) hüvelyhez csavarolva. A (15a) cső belső vége a (17) szelepnek szelepfészek gyanánt szolgál, míg e esőnek külső vége bevágásokkal van ellátva, melyekbe alkalmas szerszámokat illesztünk, amikor a csövet a palacknak belsejében levő hüvelybe csavaroljuk. A szeleprúd külső végén (19) süvegecske foglal helyet, rendszerint igen közel a (16a) cső külső végéhez oly célból, hogy ennek illetéktelen kicsavarolását megakadályozza. Az 5. ábrában föltüntetett kiviteli alak-