52521. lajstromszámú szabadalom • Lenlegubózó- gubózúzó és tisztítógép

Megjelent 1911. évi junius lió 34-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 52521. szám. X/a. OSZTÁLY. Lenlegubózó, gnbózúzó és tisztítógép. DR

SIMON GYULA OKL. GAZDÁSZ ES GELLÉN JÓZSEF GÉPÉSZMÉRNÖK BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1910 augusztus hó 1-je. A találmány tárgya: lenlegubózás és a gubók szétzúzása, egyesítve magtisztítógéppel. I. ábra. A lenlegubózó és gubózázószerkezet keresztmetszete s a magtisztító nézete és a hajtószerkezet. II. ábra. A lenlegubózó és gubózúzószerkezet, valamint a hajtószerkezet fölülnézete. A magnyerés céljából termesztett lent a kinyűvés, megszárítás és kévékbe kötés után, — rendszerint kazlakba rakják s a gazdasági munkák csökkentével a mag kinyerését, legubózását, zúzását és tisztítását, részint a megfelelő munkaerő, részint pedig az e célra alkalmas és tökéletes gépek hiánya miatt, a téli munkanapokra hagyják, amikor is igen körülményes és hosszadalmas eljárásokkal eszközlik a fönt említett magkinyerési munkálatokat. A lenmagnak eladásra alkalmas állapotba való hozatala fölötte költséges emberi erővel és primitív eszközökkel történik és pedig a következőképen: A gubókkal telt szálas lent markonként deszkatáblákhoz verdesik, miáltal a lenmagot tartalmazó tokok vagy gubók és levelek letöredeznek. Ehez természetesen sok munkaerő, számos emberi kéz szükséges, mi igen költséges eljárás. Az így nyert gubók, levelek és lenszárak törmelékeiből keletkezett garmadát kézi sulyokkal, botokkal és csépekkel ismét emberi erő, számos munkáskéz zúzza össze, hogy belőle a lenmagokat kiszabadítsa. Ez egy újabb, nagyon költséges és a lehető legkezdetlegesebb eljárás. Összezúzatván a gubók, a törmelékanyag közönséges gabonatisztítórostára kerül s így nyerik a szállításra és eladásra kész lenmagot. A jelen találmány célja: ezen hosszadalmas és költséges eljárás csökkentése azáltal, hogy a munkálatok egyes fázisait egyesítve, folytonos gépi munkával helyettesíti az eddigi kezdetleges eljárást. Alegubózást a (KI—K2) összejáró kefehengerpárral, — mely lehet szőr, növény (pia sara) vagy sodronykefe, — a gubók széttörését pedig rovátkolt fa vagy kaucsuk (TI, T2) összejáró törőhengerpárral tesszük folytonossá. A munkás az (A) asztal előtt áll és a kiszárított lencsomókat a (KI—K2) összejáró kefehengerpár közé bocsátja, majd visszahúzza, miáltal a száraz magkocsányok a magtokokkal együtt letörnek a szárról. Számítva a kefekopásra és az etetés szabályozására a (K2) fölső kefehenger állít-