52520. lajstromszámú szabadalom • Önműködő rönktovábbító berendezés szabdaló fűrészekhez

hát megáll. Természetes, hogy a (19) súly pl. a (15) kar vége és valamely szilárd pont között megerősített rúgó által is pótolható, mely a kor, amikor a szíj az ékelt korongon fut, meg van feszítve ós a (13, 14, 15) emelő fölszabadulása után a szíjat a laza korongra tolja át. A (15) emelőkart a (20) húzószerv (lánc, kötél stb.) a (21) súllyal terhelt (22, 23) kétkarú emelő (22) karjával köti össze. Ezen emelő a (24) pont körül foroghat el és a (25) korong köré futó (26) fékszalaggal van összekötve. Ha a (13, 14, 15) emelő fölszabadul, a (21) súly a (22, 23) emelőt elforgatja, ami által a (25) korong befékeztetik. Ez a korong pedig a (4) lánckerék mellett lévő (2) görgőpár (27) tengelyével van összekötve úgy, hogy ezen görgőpár is befékeztetik. A (27) tengely a (28) lánc útján a (4) lánckerék túlsó oldalán fekvő (2) görgőpár (29) tengelyével vau kapcsolva. Ezáltal ezen görgőpár is megállíttatik és a görgőkön fekvő rönk nem haladhat tova. A berendezést működési helyzetébe húzzuk, hogy, miután a levágandó rönköt a láncon elhelyeztük, a (13, 14, 15) emelőt elforgatjuk úgy, hogy a (16) pecek a (18) kar kivágásába csappanjon. Ezáltal a szíj az ékelt szíjkorongra tolatik át és a lánc megindul. Egyúttal a (15) kar a (22, 23) emelőt a (20) húzószerv útján magával viszi ós a fék meglazíttatik, a (2) görgők tehát ismét elforoghatnak. A 4. ábrán a rönköket megállító szerkezet egy változata van föltüntetve, melynél a (22, 23) emelő (23) karja a (30) fogasszegmens alakjában van kiképezve. Ha az emelő a (21) súly hatása alatt leesik, a (30) fogazás az (1) rönkbe kapaszkodik és azt megállítja. A fogazás csúcsok vagy más, a rönkbe kapaszkodó szervek által is pótolható. A (16) kart kikapcsoló berendezés, mely a találmány leglényegesebb részét képezi, a következő: A (4) lánckerék (5) tengelyének végére a (31) lánckerék van megerősítve, a (32) lánc útján a (17) állványbakokban ágyazott (33) tengelyre ékelt (34) lánckerékkel van összekötve és a tengelyt hajtja. Láncáttétel helyett más, pl. fogaskerékáttételt is alkalmazhatunk. Ugyancsak a (33) tengely végére van fölékelve a (35) kar, mely végén a (36) pecekkel van ellátva és a (33) tengelyt az (5) "tengellyel összekötő áttétel folytán a levágandó rönkhosszal arányos, kisebbített, beállítható mértékű mozgást végez. Ez a pecek oly hosszú, hogy a (35) és (18) karok között lévő távolságot áthidalja (3. ábra). A (33) tengelyre továbbá a (37) kerék van fölékelve, míg a korong a tengelyre lazán van fölhúzva. A (38) korongon a (39) kivágások vannak kiképezve, melyekbe a (35) karon elrendezett (40) kilincs (1. ábra) becsappanhat. A (38) korong a (37) kerékkel valamely tetszőleges szerkezet, pl. a (41) kampó (3. ábra) által köthető össze. Ez a kampó a (37) kerék kerületét fogja meg és a (38) korongon keresztülhatoló csavarmenetes csappal van ellátva. Ha a (42) csavaranyát meghúzzuk, a (38) korong a (37) kerékkel, tehát a (33) tengellyel szilárdan össze van kötve. A berendezés működése a következő: A (38) korongon lévő (39) kivágások a szokásos rönklevágási hosszaknak felelnek meg. Ha a rönköt egy bizonyos hosszban ie akarjuk vágni, a (40) kilincset a megfelelő kivágásba csappantjuk, ami által a (35) kar a (38) koronggal szilárdan össze van kötve. Ezen műveletnél azonban szükséges, hogy a (38) korong a (40) kilincsnek valamely kivágásba való csappanásánál mindig ugyanabban a kezdeti helyzetben legyen. Ezért a koronghoz a (43) pecek van erősítve/ mely a korong elforgatásánál a (17) állványhoz erősített (44) ütközőhöz ütközik. Mielőtt tehát a (40) kilincset a (39) kivágások egyikébe illesztenénk, a (38) korongot addig kell visszaforgatni, míg a (43) pecek a (44) ütközővel érintkezik. Ezáltal a kezdeti helyzet egyez és mindenkorra meg van állapítva. Miután a (40) pecek a megfelelő kivágásba hozatott, a (38) korongot a (41) kampó útján a (37) kerékkel összekötjük és a (13, 14, 15) emelőt elforgatjuk úgy, hogy a szíj az ékelt Bzíjkorongra tolassék és a