52519. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nemes fémeket tartalmazó ércek kezelésére

2 kg. kálciumthiocianatot, 0*5 kg. kálíutíijödidot és 1 kg. marószódát vagy meszet tartalmaz. Az érc és oldat keveréke, amelyben az érc és oldat súlyaránya 1: 2, egy kavarótartányban foglal helyet és állandóan kavartatik, miközben kölzönbös elektródákon olyan áram vezettetik rajta keresztül, amelynek sűrűsége kb. 5. ampere az elektródafölület minden négyszögdeciméterere. Minden tonna érchez kb. 90—120 ampere áramot használunk föl. Az elektromos áram szerepé a B. példában ugyanaz, mint az ozon szerepe az A. példában, vagyis úgy az elektromós áram, mint az ozon is arra szolgál, hogy a halogén elemet vegyületéből fölszabadítsa. Oly ércek kezelésénél, amelyek egyebek között ezüstszulíidot vagy más szulfidokat is tartalmaznak, nem szükséges halogénvegyületet, pl. káliumjodidot adni a thiocianatot vagy más ciánvegyületet tartalmazó oldathoz, mivel az elektromos áram által fejlesztett oxigén az alkáliciánidot az alkálithiocianatból regenerálja. Ennélfogva világos, hogy az ezüstércnek vagy más szulfidércnek a közönséges cianidoldatokkal való kezelése után a ciánid szétrombolódik, technikai szakkifejezéssel élve fölemésztődik. A cianid fölemésztésének megakadályozására és a kivonás fokozására jelenleg ólomsókat, pl. ólomacetátot, ólomgeléfcet stb. adnak a cianidoldathoz, azonban ezen vegyszerek egyfelől drágák és vissza nem szerezhetők, másfelől pedig gyakran elégtelenek, ha nagy szulfidtartalmú érceket kell kezelni. A cianid fölemésztését főként az ércben lévő vegyületek szulfidalkatrészei okozzák, amelyek a cianidoldatra a levegő oxigénjének jelenlétében hatnak. Ezen körülmény szulfocianidok képződésére ad alkalmait, ami közvetlen cianidveszteséget jelent, mivel a cianid vissza nem nyerhető alakba ment át és nem használható föl többé a nemes fémeknek a szokott módon való föloldására. Azonban a jelen eljárással a nem használható cianidoldat használható cianidoldattá alakitható át, amely az esetleg föl nem emésztett cianiddal együtt azonnal alkalmazható a nemes fémek fóloldására, amint az alábbi leíró példából kitűnik. 1000 kg. porított szulfidércet oly oldattal elegyítünk, amely 1000 kg. vízre 3 kg. ciankáliumot és —2-5 kg. alkálikus tulajdonságú anyagot, célszerűen meszet tartalmaz. Az érc és oldatkeverék, amelyben az érc és oldat súlyaránya 1: 2, egy kavarótartányban foglal helyet és folytonos keringésben tartatik, miközben légáram vezettetik rajta keresztül 16—72 óra hosszáig, amely idő a cianidfogyasztástól függ. Ha a cianid fölemésztődése már befejeződött,, akkor az érc és oldat egész keverékét elektrolízisnek vetjük alá az említett kavaró tartányban oly módon, hogy a célszerűen közömbös elektródákon olyan áramot vezetünk a keverékbe, amelynek sűrűsége az elektrófölület négyazögdeciméterére 5 ampere. Minden tonna érchez kb. 50—100 ampere áramot használunk föl. Az elektrolizálás 10—12 óra hosszáig tart, amely idő tartama a fölhasználhatlan cianidnak ciankáliummá való regenerálásától függ, ami óránként titrálás által vagy más módon határozható meg. A fönntebbi leíró példából kitűnik, hogy ércpép és közönséges cianidoldat elektrolizálása a cianid azonnali szétbomlását eredményezné, mivel a szulfocianid elégtelensége vagy hiánya folytán a cianid nem védetnék meg az anodnál fejlődő oxigén ellen, amely a cianidot rögtön cianáttá oxidálná. Magától értődik, hogy a leírt eljáráson számos változtatás és módosítás eszközölhető és a fölsorolt anyagok helyett egyenértékű anyagok is alkalmazhatók anélkül, hogy a találmány lényege ezáltal érin tetnék. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás nemes fémeket tartalmazó ércek kezelésére, jellemezve azáltal, hogy az ércet valamely ciánvegyületet és amidinvagy amidvegyületet tartalmazó oldat hatásának tesszük ki és a kapott keveréket vagy oldatot elektrolizáljuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárásnak egy foganatosítási módja, jellemezve azáltal,