52486. lajstromszámú szabadalom • Elektromos kemence

— 2 — ben az, hogy a hőváltozások által okozott kiterjedés és összehúzódás (r—r) egyenes vonalban terjed és hogy keresztmetszet területe az egyik sark közepétől a másik sark közepéig állandó. Az egyes csoportok végső (dl) tömbjei a kemence téglafalára támaszkodnak, a végső tömbök között levő tömböket pedig a végső tömbök támasztják alá. Ha az ellenállás nagy hőmérsékletre hevittetik föl, természetesen kiterjed és minthogy a jelen esetben az ellenállás tömör egészet alkot, oly berendezés alkalmazandó, mely az ellenállás eltorzulását megakadályozza és az abban eredetileg fönnálló nyomást lehetőleg fönntartja. E célból az ellenálló csoportjainak végei ferdén metszettek és a téglafalnak az ellenállás csoportjainak végeivel érintkező fölületei ellenkező irányban ferdék, a mint az 1. ábra világosan mutatja, a téglafalak és az ellenállás csoportjainak vége közé pedig ék alakú összekötő vagy vezettő darabok vannak beillesztve. Jelen esetben ezek a darabok az (e), illetve (el) sarkakkal egy darabot alkotnak, minélfogva sarkaknak nevezhetők. Föltéve, hogy az egyes összekötő darabok mindkét oldalának hajlásszöge az ékalakú tömbök oldalainak hajlásszögével megközelítően egyenlő, a két hajlásszög összege az egyiknek kétszeresse és a (r) vonal irányában ható, adott végnyomásnál az összekötő darabnak vagy sarknak fölemelkedésre való törekvése kétszerese az ellenállást képező egyes elemek fölemelkedésre való törekvésének. Ennek következtében a födélben szabadon mozgatható sarkak az ellenállás kiterjedéséhez vagy összehúzódásához képest emelkednek vagy sülyednek, miáltal gyakorlatilag állandó érintkezési ellenállás önműködően tartható fönn. Természetesen az ékalakú összekötő darabok vagy sarkak más alakú ellenállásoknál is ugyanoly sikerrel alkalmazható, különösen olyanoknál, melyeknél az ellenállás elemei szorosan vannak összeillesztve, mint a jelen esetben. Ha kisebb elektromos ellenállásra van szükség, az ékalakú tömböket sima érintkezési fölületekkel kell ellátni, ha ellenben az elektromos ellenállásnak nagyobbnak kell lennie, mint a modern üzemeknél, a tömbök fölületeit oly módon kell kiképezni, hogy az egyik tömb fölületének csak egyes részei érintkezzenek a szomszédos tömb fölületével. E célból a tömbök egyik oldalán hosszirányú (d3) hornyok vannak kiképezve úgy, hogy ha a tömbök hornyokkal ellátott fölületeiket és sima fölületeiket fordítják egymás fölé, amint az 1. ábrán látható, a fölületeknek csak a hosszirányú hornyok között kiemelkedő részei érintkeznek a velük szemben levő sima fölületekkel ós azokkal természetesen vonal mentén képeznek kontaktust. Ugyanazt az eredményt érjük el, ha a tömbök egyik fölületét harántirányú (d2) hornyokkal látjuk el úgy, hogy a hornyok között levő kiemelkedő részek sima fölülettel érintkeznek. Végül, ha az egyik fölületen hosszirányú hornyokkal, a szomszédos fölüteten pedig harántirányú hornyokat képezünk ki, az egymással szemben levő föliileteken levő hornyok egymással derékszöget képeznek, amint a 2. ábra mutatja, minek folytán az egymás mellett levő tömbök egymással pontkontaktust képeznek. Vonalkontaktusok alkalmazása által tehát nagy elektromos ellenállás érhető el, mely pontkontaktusok alkalmazása által még fokozható. Megjegyzendő, hogy jelen találmány szerint az ellenállás elemeinek hornyai netn kapcsolódnak egymásba, sem abban közre nem működnek, hogy az ellenállást egészében összetartsák. A hornyok alkalmazása azt az előnyt nyújtja, hogy különösen abban az esetben, ha a hornyok egymást keresztezik, az ellenállás belsejében kifejtett hő jól és gyorsan terjed. Természetes, hogy a sarkak nem csak a födélben rendezhetők el és hogy az ellenállás csoportjainak végén alkalmazott összekötő darabok a helyett, hogy függélyes irányban volnának mozgathatók, kézzel vagy alkalmas rugalmas berendezés segélyével az (r) vonal irányában is mozgathatók, a nélkül, hogy ez a találmány lényegét érintené. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Elektromos kemence, mely több szabálytalan és lapos ív alakjában elrendezett