52467. lajstromszámú szabadalom • Berendezés ívlámaelektródák között való ívfény előállítására

- 5 — gását meggátolja. Kezdetben az (1) test mellső végén át még áram megy, minthogy azonban az a szemekkel együtt ég el, lassanként megszakad a (3) szénnel való kapcsolata és az (1, 2, 3) testeknek további elégésénél az (1) és (3) testek között lévő távolság oly nagy lesz, hogy a kezdetben közöttük képződött fényív is megszakad. Ezen pillanattól fogva az áram már csak (5) fényív alakjában halad az egyik elektródáról a másikra. Ha a lámpát később kiiktatjuk, akkor a (22) elektromágnes vasmagja és a (23) körszögmens között lévő súrlódás megszűnik és a (2) szén ismét addig mozoghat lefelé, míg az (1) test szabad vége a (3) szénnel érintkezik. A 19. ábra oly elrendezést tüntet föl, melynél az (1) test egész hosszában két félre van osztva és mindkét fele egész hosszában a (2), illetve (3) elektródákkal szoros kapcsolatban áll. Mindkét szén a (24) vezetékekben és a (25) testben lefelé mozoghat, míg a (26) fogazások — az ábrán látható módon — egymásba kapaszkodnak és az eközben föllépő keresztirányú nyomások a szenek további lecsúszását mindaddig meggátolják, míg a fogak, melyek eredetileg egymásba kapaszkodtak, elégtek és ezáltal a két szénnek további lecsúszását mindaddig megengedik, míg új fogak kapcsolódnak és egyrészt a kapaszkodó fogak között működő, másrészt a (25) test (27) f uratfölületeire ható nyomás a szenek további lecsúszását meggátolja. A két (1) test vagy egész hosszában bír a célnak megfelelő vezetőképességgel vagy pedig alsó végükön, hol egymásba kapaszkodnak, a fényív által tétetnek oly mértékben vezetővé, hogy a lámpa kikapcsolása és annak tetszőleges, későbbi időpontban való bekapcsolása után épen oly kis menynyíségű áram mehet az egymásba fogódzó fogakon át, mely a velük éri ntkező leve gőt ionizálja és az (5) fényív magától való képződését okozza. Természetes, hogy e fényívet ez esetben, valamint a 16. és 12. ábrákban föltüntetett elrendezés esetében is egy fuvó mágnes segélyével annyira le kell szorítanunk, hogy a szeneket és az (1) testeket túlságosan gyors elpusztulásuk elől megóvjuk. A 15—19. ábrákban föltüntetett lámpáknál az (1) rúdak vagy testek oly módon állíthatók elő, hogy azok egy vagy két jól szigetelő rúdból állnak, melyek kívül egy vékony, jól vezető pl. grafitréteggel vannak bevonva. A 20. ábra oly elrendezést tüntet föl, melynél két (27) szigetelő test nyúlik be és szorosan meg van fogva a (2) pozitív szénben; ezek között pedig egy vékony, de aránylag jól vezető réteg van, mely a (4) híd hatását fejti ki. Ezen közbenső (4) réteg fönn és lenn a (27) rudak keskenyebb lapjaira is kiterjed úgy, hogy a (2) és (3) elektródával tökéletes kontaktus jön létre. Ha csak egyetlen (27) rudat alkalmazunk, célszerű azt a vékony (4) réteggel teljesen bevonni. A 21—25. ábrák szerint az egyik vagy mindkét szénnek magas (28) bordát adhatunk, mely a másik szénnel szemben lévő oldalán a (4) test hatását kifejtő anyaggal megfelelő vastagságban be lehet vonva. A 21—23. ábrák az előbbiek alapján minden további nélkül megérthetők, a 24. ábrában az (1) anyagnak az 1—14. ábrák szerinti elrendezéseknél választottal azonosnak kell lennie, azaz nem szabad az egyik elektródáról a másikra jelentékeny áramot átbocsátania, míg mellső végén a fényív hatása által olyanná legyen átalakítható, hogy a (4) réteg hatását fejthesse ki. A két (29) gyűrű szigetelő anyagból áll és az elektródákat szorosan összefogja. A (4) test a 15—22. ábrák szerinti elrendezéseknél való fölhasználás céljából hét súlyrész tégely grafitból, öt súlyrész azbesztpépből és három súlyrész aluminiumoxidból állítható elő, kötőanyag gyanánt pedig víz is elegendő. A 15—20., továbbá a 26. és 27. ábrák szerinti elrendezésnél semmi akadálya sincs annak, hogy az (1) és (4) test, miután hatását már megtette, az elektromos áramnak mint hajtóerőnek fölhasználásával az elektródáktól elmozgattassék, mivégből termé-I szetesen alkalmas szerkezeti eszközök vá' lasztandók.