52467. lajstromszámú szabadalom • Berendezés ívlámaelektródák között való ívfény előállítására
Megjelent 1911. évi janiiig hó 357-én . MAGY. KIR SZABADALMI jHH HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 52467. szám. VIl/h. OSZTÁLY. Berendezés ívlámpaelektródák között való iviény előállítására. GESELLSCHAFT FÜR ELEKTROTECHNISCHE INDUSTRIE M. B. H. CÉG BERLINBEN. A bejelentés napja 1909 jalias hó 22-ike. Ezideig az ívlámpa két elektródája között csak úgy tudtunk féűyívet előállítani, hogy az egyik vagy mindkét elektródának vagy szabad végeiknek bizonyos mozgást adtunk vagy egy harmadik testet használtunk, mely az áramzárás pillanatában az elektródák végeivel érintkezésben volt, de azután azoktól eltávolodott. Az ívfény előállításának módja elektromágnesek, illetve csapágyak használatát is szükségessé teszi, melyek pedig a lámpában uralkodó magas hőmérséklet és a bőséges hamuképződés szempontjából lehetőleg kerülendők. A jelen találmány célja az, hogy a szeneknek vagy szabad végeiknek kölcsönös mozgását vagy egy lengő bekapcsoló testnek az ívfény előállítása céljából való használatát fölöslegessé tegye. E végből az elektródák az ismert módon úgy helyeztetnek el, hogy azok az áram zárásakor nem érintkeznek és a lámpa áramkörének zárása után a jelen találmány szerint egy, az elektródáknál elhelyezett testen oly mértékű áram halad át, mely anélkül, hogy ezen áramhatás folytán a test lényegesen vagy egyáltalán sérülne, a kívánt fónyív képződését önműködően hozza létre.] Ezen valóban bekövetkező hatás úgy magyarázható, hogy az említett testet körülvevő levegő a testet a lámpa bekapcsolása után aránylag kis mennyiségben átfolyó és eléggé jelentékenyen fölhevítő áram által ionizáltatik. Ezen ionizált levegő az áramnak az ívfény önműködően való keletkezésénél híd gyanánt szolgál, mi által az áram ívfény alakjában az egyik elektródáról a másikra mehet. A mellékelt rajzok néhány szénpárt tüntetnek föl sémásan, melyek között az ívfény a jelen találmány módjára keletkezik. Az 1—7. ábrák egymással párhuzamosan elrendezett szeneket mutatnak, melyek egész hosszukban azon testtel vannak kötve, mely az ívfény képződését a szenek mozgása nélkül idézi elő. A 8—14. ábrák szénpárokat tüntetnek föl, melyek között az ívfény a jelen találmány főtárgyát képező testnek és egy vagy két segédelektródának közvetítésével állíttatik elő; a 15—17. ábrák oly szénpárokat mutatnak, melyeknél az önműködő ívfényképződést előidéző test az egyik szénnel egész hosszában benső érintkezésben áll. A
