52462. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szelepek lengésének meggátlására
- 2 melyet meg kell tennie, hogy az ellennyomókamarába beáramló sugár a kiáramló sugárral egyenlő legyen. A jelzett cél elérésére szolgáló csillapítóberendezés természetesen sokféleképen képezhető ki. A csatolt rajzon a találmány tárgyát tevő berendezés több foganatosítási alakja látható, nevezetesen az 1. és 2. ábra két foganatosítási alak függélyes metszete és a 3. ábrán, mely ugyancsak függélyes metszete egy szelepnek, a csillapítóberendezés két további foganatosítási alakja látható. Az összes foganatosítási alakoknál, a (7) tokban az (5) dugattyúval kapcsolt (1) főszelep van elrendezve. Az (5) dugattyú a (7) tokkal a (3) ellennyomókamarát alkotja. A (9) kamarában, mely a (3) ellennyomókamarát a (9) fogyasztótérrel köti össze, egy (2) segédszelep van elrendezve. A kiáramló sugár finom szabályozására ez a segédszelep (20) kúppal van ellátva, mely egy hengeres furatba nyúlik be. Ily segédszelep helyett természetesen bármely más csillapítóberendezés is alkalmazható, pl. csap, tolattyú stb. A (9) csatorna, mely az 1. ábrán látható foganatosítási alaknál a (7) szeleptokban van elrendezve, természetesen a 2. ábrán látható, az ellennyomókamrához kapcsolt (91) csővel is helyettesíthető. Az 1. ábrán látható foganatosítási alaknál a (8) tokfödélbe az igen nyúlánk (6) kúp gyanánt kiképezett csillapítóberendezés akként van beerősítve, hogy vastagabb végével az (5) dugattyú hengeres fúratába nyúljon, mely a (10) nyomásfejlesztőteret a (21) csatornán át a (3) ellennyomókamarával köti össze. A (3) térben, míg a segédszelep zárva van, az (5) dugattyú és a (7) tok tömítetlen záródása következtében mindig ugyanaz a nyomás uralkodik, mint a (10) nyomásfejlesztőtérben. Ha a (2) segédszelepet a (11) orsó segélyével annyira nyitjuk, hogy a (3) ellennyomókamarából több nyomóközeg távozzék, mint amennyi az említett tömítetlenségeken át bejut, az (5) dugattyú alsó fölületére túlnyomás fog hatni, mely a főszelepet üléséről leemeli. Ugyanebben a pillanatban a nyomóközeg az (1) szelepnek eddig hozzáférhetetlen volt fölülete alá áramlik és ezt a szelep fölületének megfelelő erővel fölfelé löki. Minél nagyobb mértékben nyit azonban az (1) főszelep, annál nagyobb lesz a (6) kúp körül a gyűrűhézag és annál több nyomóközeg megy a (10) térből a (3) ellennyomókamarába. Minthogy ezenkívül a (3) ellennyomókamarában lévő nyomóközeg nyomása annál nagyobb, minél nagyobb a főszelep lökete, világos, hogy a főszelep nyitómozgásánál az ellennyomókamarában azonnal ellennyomás lép föl, mely annál nagyobb lesz, minél inkább nyit a szelep. Ez az ellennyomás a főszelep eleven erejét gyorsan elpusztítja és így a szelepet hamar megállítja. A főszelep ekkor a (6) kúphoz viszonyítva oly helyzetet foglal el, hogy a (3) kamarába beáramló sugár a (4) fogyasztótérbe kiáramló sugárral legyen egyenlő. Ebben az állásban a főszelepre ható erők ellensúlyban vannak és míg az állapot nem változik, a főszelep helyzete sem változhatik. Ha azonban ez az egyensúlyi állapot további nyitás vagy a (2) segédszelep kisebbnagyobb lefojtásával megváltozik, akkor a főszelep is követi ezt a mozgást és addig nyit vagy zár, míg a (3) kamarába beáramló sugár a (4) fogyasztókamarába kiáramló sugárral egyenlővé nem válik. A (2) segédszelep nyitásával vagy zárásával tehát módunkban áll, hogy a főszelepet 0 és maximum között bármely nyílásnak megfelelően beállítsuk. Nyúlánk (6) kúp helyett ugyanazt a hatást természetesen bármely más hasonló hatású lefojtóberendezéssel is lehet helyettesíteni, pl. egy hengerrel, mely kúpos furatba fogódzik. A 2. ábrán látható foganatosítási alaknál az új szelep lokomotivok belülfekvő gőzszabályozója gyanánt van kiképezve, a (6) kúp a főszelepen van megerősítve és szélesebb végével a (8) födélen alkalmazott nyílásba nyúlik be, mely a lokomotív kazándómját a (3) ellennyomókamarával köti össze.
