52445. lajstromszámú szabadalom • Eljárás formilcellulózák előállítására

__ Megjelent 1911. évi jnnins hó 17-én. MAGY. SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 52445. szám. XIV/a/1. OSZTÁLY. Eljárás formiloellulózák előállítására. VEREINIGTE GLANZSTOFF-FABRIKEN A.-G. CÉG ELBERFELDBEN. A bejelentés napja 1910 janius hó 30-ika. Elsőbbsége 1909 december hó 20-ika. Tekintettel az acetilcelluLózák előállításához szükségelt vegyszerek költséges voltára, az iparban történtek már (kísérletek a cellulóza olcsó, szintén nem ,tűzveszélyes észtereinek előállítására. Különösen törekedtek arra, hogy a néhány év óta piacra került szintetikus hangyasavat hozzák a cellulózával! reakcióba. Azonnal szembeötlött az a nagy gazdasági előny, hogy már a koncentrált hangyasav közvetlenül reagál a cellulózával, ha bizonyos mennyiségű kénsavat vagy klórcinket adtak hozzá. Ezek a hozaganyagok víz távollétében alig foghatók föi másképen, mint «vízelvonó anyagok» gyanánt. Arról is gondoskodtak, hogy a cellulózát, mintaműselyemgyártásnál, hidratizálják és azt ilyen módon az észterizáló sav támadár sával szemben hozzáférhetőbbé tegyék. Kitűnt azonban, hogy a hidratizálásnak nem minden módja jár egyformán jó eredménynyel. így javasolták a cellulózának föloldását 55 Bé°-os kénsavban szívós tésztává, ennek vízbe öntését, a kivált eellul'ózahidrátnak alapos mosását a hozzátapadó kénsav eltávolítása végett, megsaárítását és azután a hangyasawal való kezelését. Hoszszabb idő múlva a tennék 100°-os" h angyalsavban állítólag föloldödik. A cellulóza ezen előkészítésének módja természetesen tetemes veszteségekkel és költségekkel jár, és úgy látszik,; hogjyj a szárított cellulőzahidrát, talán a tartalmazott hidrátvíz következtében, a sav behatásával szemben még mindig aránylag hozzáférhetetlen. Meglepő volt már most, hogy azok a cellulózahidrátok, amelyek mint a oellulózar műselyemipar hulladékai, denitrált nitrocellulózaszálak, fényes szálak (rézammoniákeljárás), viszkózeszálak, nagy mennyiségben és olca> árban állanak rendelkezésre, kiválóan alkalmla&ak kiindulási anyag gyanánt formilcellullózák előállítására. Tényleg elegendő ezeknek a hulladékoknak a közönséges technikai (kb. 96%-os) hangyarsavba való bevitele és melegítése arra, hogy közvetlenül, a képzelhető legegyszerűbb módon olcsjó formilcelküjózaoldatot kapjunk, amely közvetlenül filmekké, szálakká, képlékeny masszákká, ráfecskendezés útján fényhatások előidézésére és más effélékre dolgozható föl. Egyáltalában nem közömbös, hogy az oldást milyen hőmérsékleten foganatosítjuk. Az oldás már közönségest hőmérsékleten végbe megy, 40—50° C.-ra való melegítés azt gyorsítja; még magasabb hőmérsékle-