52436. lajstromszámú szabadalom • Kétrészű kocsi

- 2 — 4. ábra részletrajz. A kocsi szekrénye két részből az elülső (A) és hátsó (B) részből áll, melyek azonban akként illeszkednek egymáshoz, hogy a kocsi külső megjelenésében a kettéosztás ne legyen egykönnyen észrevehető. Az elülső rész (a), és hátsó rész (b) keréktengelye a szokásos rúgószerkezetek közbeiktatása mellett az illető (A), illetőleg (B) részekkel szilárdan vannak összekötve. Az elülső (A) rész az (a) tengellyel együtt a hátsó (B) részhez képest függőleges tengely körül elforgatható. Az ábrázolt kiviteli alaknál e célból (1. 3. ábra) a hátsó kocsiszekrényhez alul a rúdalakú (c) nyúlvány van szilárdan hozzáerősítve, melynek elülső (d) fejrésze a kocsiszekrény elülső (A) része alá nyúlik, és azzal a függőleges (e) csap segélyével van összekapcsolva. Az elülső kocsirész tehát az (e) csap körül forgatható és a könnyű forgatás szempontjából célszerű, ha az (e) csap középvonala lehetőleg az elülső (A) kocsirész súlyvonalába esik. Az elülső és hátsó kocsirészt összekapcsoló (e) csap tehermentesítésére a két kocsirész között egy további kapcsolat is van létesítve és pedig az (A) rész egy az (e) csappal koncentrikus körívet alkotó (f) vezetékkel van ellátva és abban a (B) kocsirész (g) csapja vezetődik, mely a csúszó súrlódás elkerülése céljából (h) görgővel van ellátva. E kapcsolat a 4. ábrában külön is föl van tüntetve, ahol egyszersmind az (f) vezetéket fölülről átfödő és por ellen védő (i) burkolat is látható. A kocsi fordulásainál az elülső (A) rész a hátsó (B) részhez képest az (e) csap körül forog el és vele együtt forognak az elülső (Cl, C2) kerekek is, melyet ennélfogva tetszőleges nagyra pl. a hátsó (Dl, D2) kerekekkel egyenlő nagyra is készíthetők. Az elülső és hátsó kerékpárt egészen közel hozhatjuk egvmáshoz, elég ha egy-egy elülső és hátsó kerék közt csupán 10—20 cm. köz marad. Megemlítendő a leírt szerkezetnek egy további, a stabilitásra vonatkozó előnye is, mely abban áll, hogy az elülső kocsirésznek pl. az (a) tengelybe eső (P) pontja fölött űlő egyén (1. 3. ábra) a kocsi fordulásánál a tengellyel együtt forog a (Pl) helyzetbe, tehát az egyén súlya ez új helyzetben is a kocsitengelyek képezte alátámasztási területbe esik, míg a szokásos szerkezeteknél, ahol csupán az (a) keréktengely fordul el a kocsiszekrényhez képest, a (P) pont fölött ülő egyén fordulásnál helyben marad, tehát fordulás után a tengelyek alátámasztási területén kívül esik. A találmány szerinti szerkezet tehát az ismert szerkezetekkel szemben stabilitás szempontjából is előnyösebb. A találmány szerinti szerkezet egy további fontos előnye abban áll, hogy abban az esetben, ha az elülső és hátsó rész közötti kapcsolatot könnyen oldhatóvá képezzük, a kocsi elülső és hátsó része egymástól függetlenül kétkerekű kocsi gyanánt is használható. Az ábrázolt kiviteli alaknak e célból a (c) rúd a hátsó (B) kocsirész (j) tokjába betolható és a (k) kengyelekkel van ellátva, melyek segélyével a (B) kocsirész fenéklapjához csavarható. A (c) rúd ily módon könnyen leszerelhető és a két kocsirész finomabb kivitelű kocsiknál angol kétkerekű (gig, cab), teherhordásnál szánt kivitelnél pedig talyiga módjára használható. A hátsó kocsirész ily esebten természetesen szintén fölszerelendő a vonóállat befogására szükséges szerkezeti részekkel. A találmány szerinti szerkezet bármely kocsinemnél alkalmazható és a találmányi gondolat épségben tartása mellett a leírt kiviteli alakon kívül még számos változat is eszközölhető. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kétrészű kocsi, azáltal jellemezve, hogy a kocsiszekrény két részből, egy elülső és egy hátsó részből áll, melyekhez a kocsitengelyek szilárdan vannak hozzáerősítve és az elülső rész a hátsóhoz képest függőleges tengely körül elforgatható. 2. Az 1. alatt igényelt kétrészű kocsi, azáltal jellemezve, hogy a két kocsirész összekapcsolására egyrészt á hátsó