52294. lajstromszámú szabadalom • Izzólámpa folyékony égési anyagokhoz

azért, hogy az elvonuló gázak melegét jobban összegyűjthesse magában, másrészt azért, hogy az esetleges elpattanásnak, vagy időelőtti kopásnak elejét vegyük. Az (5) elgázosítóhoz csatlakozó (6 és 7) túlhevítő csövek keresztmetszete úgy van választva, hogy a belül lefelé haladó (7) cső keresztmetszete egyenlő, vagy kisebb, mint a külső (6) cső és a belső (7) cső közötti tér keresztmetszete. Ezen csövek fölső vége magasabbra nyúlik, mint amilyen magasan áll az (1) tartányokban a folyadék fölszine a legmagasabb állás alkalmával, s mint már említettük, az emelkedő (6) cső fölső vége be van forrasztva, míg a (7) cső vége nyitott és hegyes szögben le van vágva. Ilyen elrendezés mellett a folyékony tüzelőanyag a külső (6) csövet — ha a csap nyitva van s a lámpa működését beszüntetjük — csak addig a magasságig töltheti meg, amilyen magasságban áll az (1) tartányban s mivel a (7) cső fölül nyúlik a tartányon, ennélfogva abba, valamint a (8) fuvókába s a (9) ke verőkamarába folyadék nem juthat s alul ki nem folyhat. Ezen elrendezés lehetővé teazi a lámpa meggyújtását akkor is, ha a csap előzetesen nyitva volt és pedig a meggyújtás a következő módon történik : A (12) szeszgyújtóba a (21) csövöcskén át, mely a (2) csőhöz csatlakozik, bizonyos mennyiségű szeszt öntünk s azt abban meggyújtjuk, mire a csapot, ha az előzetesen zárva volt, kinyitjuk. A lámpa 2—3 perc múlva — aszerint, hogy milyen menynyiségű szesz égett el a gyújtóban, — fölhevül és teljes fénnyel kezd izzani. A (12) szeszgyújtó egy hosszúkás, fölül nyitott szelence alakjával bír, melynek hossza egyenlő a (2) cső alsó részének átmérőjével, míg a keresztfalak a (2) cső azon bevágásainak elfödésére szolgálnak, melyeken át az elgázosító a (2) csőbe benyúlik. Hogy a gyújtókészülék egyenletesen működjék, tehát ne lobogjon, azért egy könyökalakú (13) csövet helyezünk bele szabadon a készülékbe. A (13) csőnek a (11) izzóharisnyáig lesülyesztett könyökalakú része több lyukkal van ellátva, melyekből, mialatt a gyújtókészülékben a szesz egészben van, lángnyelvecskék törnek elő, mivel a csőben a gázállapotba jutott szesz meggyúlad. Ezen lángnyelvecskék meggyújtják az égési anyag gőzeit, melyek az elgázosítóból a (9) keverőkamarán át a (11) izzóharisnya alá áramlanak. A (6) cső függőleges helyzetét a (2) elvezetőcsőben a (23) vezeték által biztosítjuk, a (17) elgázosító hüvelyt pedig a (8) fúvókával együtt a (24) csapágy segélyével rögzítjük helyzetében. Hogy az égési anyagnak az (5) elgázosítóban való forrását megakadályozzuk, ami a lámpa lobogását vonná maga után, továbbá hogy az égési anyagot a nehéz szénhydrogénvegyületektől megtisztíthassuk, ezen célból egy (25) szűrőkészüléket alkalmazunk. (4—5. ábrák.) Ez egy lyukakkal ellátott nyélből áll, melyhez vékony drót segélyével asbestlemezek vannak kötözve. Ha a lámpa hosszabb vagy rövidebb ideig tartó égése után, aszerint, hogy milyen tiszta volt a használt égési anyag, a szűrő a nehéz szénhidrogénvegyületektől eldugul, akkor a tisztátalan lemezeket eltávolítjuk s újakat teszünk helyükbe. A föltüntetett szűrőberendezésnél az aszbesztlemezeket minden készülék, vagy szerszám alkalmazása nélkül puszta kézzel lehet kicserélni. Mielőtt a szűrőt az elgázosítóba helyezzük, a lemezeket egy kissé széthúzzuk, hogy a szűrő az (5) elgázosító egész keresztmetszetét kitöltse. A keverőkamara két részből áll, u. m. a fölső szilárd (15) részből és az alsó, levehető (9) részből (3. ábra),- melyeket a (26) lámpaernyő alatt a (16) retesz erősít egymáshoz. A keverőkamara (15) fölső része, mely egymáshoz forrasztott csődarabból és kengyelrészből áll, közvetlenül van rácsavarva a (17) fuvókafejre. Ezen berendezés folytán a fúvóka szája mindig ugyanazon helyzetet foglalja el a keverőkamara nyílásához viszonyítva, miáltal a lámpa mindig egyenletesen ég. A keverőkamara levehető (9) része egy alúl meghajlított hengeres csőből áll, melynek alsó végén a (27) könyökcső van erő-