52277. lajstromszámú szabadalom • Vágány sineken futó járművek számára

Megjelent 1911. évi június hó 7-én. MAGY. SZABADALMI K1& HIVATAL SZABADALMI LEIKAS 52277. szám. V/a/l. OSZTÁLY. Vágány síneken futó jármüvek számára. WHELESS THOMAS HENRY MÉRNÖK NEW-YORKBAN. A bejelentés napja 1910 február hó 26-ika. Jelen találmány tárgya síneken futó járművekhez való vágány, melynél a sínt fémteknő alkotja, melybe fából, cementből, kőből, téglából vagy más alkalmas anyagból készült mag van behelyezve. A lokomotív vagy egyéb jármű kerekei ezen mag fölületén futnak, a magot körülvevő fémtok pedig a kerekek vezetésére és oldalkilengéseiknek elhárítására szolgál. A fémtok célszerűen hengerelt vas- vagy acéllemezekből van előállítva, feneke pedig, melyre a mag támaszkodik, a talpfákon van megerősítve. A magot körülvevő tok a magot a sín gyanánt való alkalmazással járó összes külső befolyások ellen megvédi. A vágány a mellékelt rajzok 1. és 2. ábráin távlati képben és nagyobb léptékű keresztmetszetben van ábrázolva. Az (A) fémteknő célszerűen fémlemezből készül, mely a teknő alakjának megfelelően két helyen derékszögben be van hajlítva. A függélyes teknőfalak közül a belső valamivel alacsonyabb, mint a külső. A teknőbe a (B) fatömbök úgy vannak behelyezve, hogy rostjaik függélyesen haladnak. A tömbök a 2. ábrán látható módon a belső teknőfalon kissé túlnyúlnak. A fatömbökön a jármű (G) kerekének (g) futó koszorúja fekszik föl, a (gl) nyomkoszorú pedig a sín belső oldalán lefelé nyúlik és a teknő belső falának fölső pereme által vezettetik (2. ábra). Ily módon a kereket a fa rostvégei tartják, a teknő fémfalai pedig a fának a kerék oldalirányú kilengéseiből származó igénybevételeit elhárítja. Minthogy a kerék nyomása a farostok végeit igen terheli, a fasín igen nagy terheket bír el és igen tetemes igénybevételeknek képes ellentállani. A fatömbök előnyösen célszerű védőszerrel, pl. kreozotolajjal telíttetnek, mely a fát rothadás ellen megvédi és nedvesség behatolásának elejét veszi. Minthogy a fatömböket szorosan beillesztve nyomjuk a fémteknőbe és a fatömböket tömítően szorítjuk egymáshoz, a farostok letöredezése a legahatályosabb módon elháríttatik és oly sinut létesíttetett, mely igen élénk közlekedésnél is gyakorlatilag jóformán semmi kopásnak sincs kitéve. A 3. ábrán látható kivitelnél a függélyes irányú rostokkal bíró rövid fatömbök helyett a sínszálak irányában futó rostokkal biró hosszú farudak vannak mag gyanánt alkalmazva. Ez a kiképzés azonban csak csekély forgalmú pályáknál alkalmazható. A 4. ábrán föltüntetett kivitelnél az (Al). teknő oldalfalainak fölső élei, mint azt