52257. lajstromszámú szabadalom • Villamos ívlámpa

előállítani (143514. sz. német szabadalom és a megtelelő orosz, amerikai, svájci, olasz és finn szabadalmak). E találmány szerint a világítási port egy kisnyílású tartányból az egyik, mozgó solenoidmag gyanánt kiképezett elektróda nekiütődés által kiszórja. Ha ez az elektróda a fölső, akkor kivájása útján eíz maga képeztetik ki a por tartányává. Az elektródaütések számát a villámlás céljából alkalmazott árammegszakítás és zárás száma szerint igazodik. Itt tehát még élesebben van kifejezve az, hogy a poradagolást tisztán mechanikai folyamatok eszközlik, mint Rapieffnél. Állandó fényív létesítésére ez a készülék nyilvánvalóan nem alkalmas. Az ismeretes porlámpák hibáit találmányunk szerint azáltal küszöböljük ki, hogy az elektródáknak legalább is egyikét mozgékonyan rendezzük el, például egy lebegő solenoidmag alakjában. Ezáltal a szabályozás alámpában végbemenő elektromos folyamatokfügg és elkerüljük a megszabott elektródaköznél elkerülhetlen zavarokat, melyek az egyenlőtlen anyagtáplálásból, változó fokú elgőzölgéstől és a világítási anyag vegyi tulajdonságainak eltéréseiből, továbbá a hűtő levegőáramtól és egyéb eshetőségektől származnak. Emellett az anyagadagolást is az elektromos folyamatoktól függően eszközöljük. E célra az adagolószerkezet mechanikailag vagy elektromechanikailag szabályozható. Azonban ez még nem zárja ki a túlságos, vagy az elégtelen adagolás lehetőségét, mert az áram és a feszültség változásai nem függnek össze mindig a világítási anyag fogyasztásával. A túlságos adagolásnál vagy túlságos sok világítási anyag fogy. el, vagy pedig az elektródán szigeteld maradék képződik, amely az újragyujtást megnehezíti; a visszamaradó világítási anyag az elektródák érintkezését és az ív újraképződését is meggátolhatja. Az elégtelen adagolásnál pedig az ív túlságosan kicsiny és rosszal világít. E hibák kiküszöbölhetők azáltal; hagy a» anyagot az elégésnsértéfce«?erint adagoljuk. Az adagolásnak Éaíié^öii ááöát- képeáhetö például áa* fcicgyí a tási anyagot bizonyos időközökben adagoljuk. Ez esetben csak jelentéktelen és a lámpa' által kiegyenlíthető egyenlőtlenségek állhatnak elő. A világítási anyag adagolása azonban az esetben a legtökéletesebb, ha az ív hosszától függően eszközöltetik. Ekkor az adagolás az elektródák bizonyos meghatározott helyzetétől függ. Az ilyen szabályozás a két említett szabályozási mód előnyeit egyesíti, mert az ív hossza egyaránt függ a fönnálló feszültségtől, tehát az elektromos viszonyoktól és a világítási anyagtól, tehát a mechanikailag adagolt anyagmennyiségtől úgy, hogy az ív hossza szerinti szabályozásnál úgy a külső befolyások, mint a lámpában végbemenő folyamatok figyelembe vannak véve. Ennek következtében az ilyen szabályozású lámpánál csak nagyon kis fényingadozás van. A gyakorlati kivitelben a világítási anyag tartánya és az adagoló szerkezet, találmányunk szerint rögzítve van elrendezve és nem mozog a mozgékony elektródával, mint Taboulewtisch készülékénél. Ez lényeges körülmény, mert ezáltal a szabályozó szerkezet független a folyton változó súlyú tápanyagkészlettől és csökken a szabályozáshoz szükséges energia, minthogy csak az áramszabályozó szerkezet mozgatandó. Ezenkívül a világítási anyagból tetszés szerinti mennyiség helyezhető el a lámpában a szabályozószerkezet változtatása nélkül, továbbá az anyag fajsúlybeli eltérése semmi, vagy csak csekély változtatást igényel a szabályozó szerkezetnél. Ennek az elrendezésnek további előnye az, hogy a tartány nyugvó helyzete lehetővé teszi az anyagszállítás és adagolás céljára szolgáló ismeretes szerkezetek alkalmazását, dacára, annak, hogy a táplálást szabályozó elektródák mozgékonyak. Az ábrákban a legalkalmasabb, elrendezések van nak föltüotetve. Ezek az t. áferátosii a (h) lapátkerék, a 2. ábrában egy (n) szállítócsiga, a 8. ábrában egy(d)garat egy (t) ütögflfcöfrel. » £ Azonban Megfelelnek a. eélóakli® Mta, i péfej szállítószalagok, rázószeíbe^aritíés iaás