52255. lajstromszámú szabadalom • Készítmény acélosítási célokra

Megjelent 1911. évi május lió 31.-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 52255. szám. XII/e. OSZTÁLY. Újítások acélosítási vagy cementálási célokra való anyagok előállításában. RODMAN HUGH VEGYÉSZMÉRNÖK PITTSBURGBAN. A bejelentés napja 1910 január hó 10-ike. Jelen talá'mány az acélosításra vonatkozik és a találmány tárgya az acélosításra való anyagoknak meleg alkalmazása mellett történő előállítási eljárásában áll. Már ismeretesek oly acélosító anyagok, melyek valamely alkalmas szóntartalmú alapanyagnak és az ennek hatását elősegítő anyagnak mechanikus keverékéből állanak. A gyakorlatban azonban nehezen érhető el a szükséges benső keverék, minthogy az alkatrészek részecskéi különböző fajsúlyuak és méretűek. Azt találtam, hogy igen kielégítő és hatásos módon állíthatunk elő állandó keveréket és létesíthetünk bizonyos előnyös, a későbbiekben leírt reakciókat, ha a különböző anyagokat összekeverjük és azután cetnentálóanyag gyanánt való használatuk előtt oly hőmérsékletre hevítjük, melynél az alkatrészek egyike megolvad, vagy legalább is meglágyul. E hevítés legkielégítőbb alkalmazási módjainak egyikét akkor kapjuk, ha finoman fölaprítótt tapadó kőszenet alkalmas energáló anyaggal, mint mésszel és szénsavas nátronnal bensően összekeverünk és azután e keveréket célszerűen retortás kokszolókemencében elkokszosítjuk úgy, hogy oly kokszösszetételt kapunk, mely szén- vagy széntartalmú szivacsszerű testből áll és a vele bensően kevert energáló anyagot vagy anyagokat hordozza. Egy másik módszer abban áll, hogy szemcsékre fölaprított kokszot vagy nem tapadó kőszenet például kellő mennyiségű szénsavas nátronnal keverünk és e keveréket oly hőfokra hevítjük, hogy a szénsavas nátron megolvad és a koksznak vagy hasonlónak likacsaiba folyik és ezeket telíti. Ez utóbbi keverékhez egyidejűleg preparált káleiumkarbonátot adunk hozzá, mely habár rendesen megolvaszthatatlan, mégis mint karbonát, vagy kalcinált állapotában, a szénsavas nátron által a széntartalmú anyag pórusaiba vitetik. Mint látható, az ekképen előállított anyagok keveréke állandó és azt találtam, hogy a leírt egyetlen folyamatban a kellő mennyiségű impregnáló anyag biztosítható az állandó keverékben. Áz állandó keverék előállítására való el* járás gyakorlati foganatosításánál azt találtam, hogy úgy a széntartalmú, mint az energáló anyagokban különféle előnyös változások idézhetők elő. Ilymódon egy káros anyag előnyös anyaggá alakítható át. E változás példája gyanánt hivatkozom arra a változásra, mely nyers poralakú mészkőben bizonyos körülmények mellett létre-