52251. lajstromszámú szabadalom • Áramkörválogató relais és ezzel működtetett betűnyomó távíróberendezés

ködésbe, hanem azok közül csakis egy bizonyos meghatározott kar mellékáramköre. Ezáltal el van érve az, hogy egy főáramkör segítségével több mellékáramkör közül egy tetszésszerinti mellékáramkör választható ki, vagy pedig ezeknek egy-egy csoportja, ha a relais úgy van szerkesztve, hogy a főáramkörbea létesített áramerősségi fokoknak megfelelően a relais egy-egy áramkörcsoportot hozzon működésbe. Az 1. ábrán látható (M) elektromágnes tekervényei a főáramkörbe vannak kapcsolva, amelynek erősségét az (1, 2, B, 4) billentyűk segítségével bekapcsolható (11, 12, 18, 14) ellenállásokkal lehet csökkenteni vagy növelni. Az (M) elektromágnestől fokozatosan növekedő távolságokban a (21, 22, 23, 24) horgonykarok vannak elrendezve, amelyek az (M) mágnes felé elmozdulva, az alattuk lévő és egymással vezető összeköttetésben álló (41, 42, 43, 44) kontaktusokhoz ütköznek és ezáltal az (51, 52, 53, 54) szolenoidokat tartalmazó különböző mellékáramköröket működésbe hozzák. A főáramkörben lévő (11, 12, 13, 14) ellenállások úgy vannak megválasztva, hogy az ezek által létesített áramerősségek szerint az összes, vagyis a (11 +12—{—13-[-14) ellenállás bekapcsolásakor csak az (M) mágneshez legközelebb fekvő (21) kar mozduljon el, (12-|-13-)-14) ellenállás bekapcsolásakor a (21) és (22), a (14-J-14) bekapcsolásakor a (21, 22) és (23) végre a (14) bekapcsolásakor valamennyi (21, 22, 23, 24) kar elmozduljon. Ez azt jelenti, hogy ha pl. (3) billentyű lenyomása által a (13-)-14) ellenállás bekapcsoltatik, akkor a (21,22,23) karok elmozdulnak és az alattuk lévő (41, 42, 43) kontaktusokkal érintkezésbe jőve, az (51, 52. 53) szolenoidok áramköreit egyidejűleg zárják. A találmány célja azonban az, hogy a főáramkörben lévő egy bizonyos, pl. a (3) billentyű lenyomásakor csak egy bizonyos, azaz a (23) horgonykarnak megfelelő (53) szolenoid áramköre hozassék működésbe. E célból az 1. és 2. ábrán látható kivitelnél a rugalmas (22, 23) és (24) horgonykarokra (32, 38, 34) szigetelők vannak erősítve, amelyek a (22, 23. 24) karok elmozdulásakor az alattuk lévő, szintén rugalmas (41, 42, 43) kontaktusokat eltolják és lehetetlenné teszik, hogy az előttük lévő horgonykarok az alattuk lévő kontaktusokhoz érve, áramkört létesítsenek. Tehát pl. a főáramkörben a (3) billentyűt lenyomva, a (21; 22) és (23) horgonykar mozdul el, de kontaktus csak (23) és (43) között létesülhet, mert a (32) és (33) szigetelőtömbök az alattuk lévő (41) és (42) kontaktusokat lenyomták és így sem (21) és (41), sem (22) és (42) között érintkezés nem lehetséges. Ezen kivitel részletrajza a 2. ábrán látható oldalnézetben, amelyen a (22) horgonykar és (41) kontaktus van föltüntetve. A 3. és 4. ábra az előbbihez hasonló relais kivitelt ábrázol, ameíyüél azonban az egymással vezető összeköttetésben álló (21, 22, 23, 24) horgonykarok egy vonalban és az (M) mágnestől egyenlő távolságban vannak elrendezve. Hogy tehát ezen billentyűk a (11, 12, 13, 14) ellenállásoknak megfelelően mégis fokozatosan különböző számban mozduljanak el, fölöttük egy (Ml) állandó mágnes vagy elektromágnes van ferdén elhelyezve. Másik módosítás az, hogy a (41, 42, 43) kontaktusok a (22, 23, 24) horgonykarokhoz Vannak a (32, 33, 34) szigetelők segélyével erősítve, amint az a 4. ábrán is látható. Az 5. ábra oly kivitelt mutat, amelynél a lépcsőzetesen elrendezett (21—25) horgonykarok egymással közvetlen érintkezésben állnak. Ha ezek közül egy bizonyos számú elmozdul, akkor az elmozdult csoport utolsó tagja és a nyugalomban maradt csoport első tagja között hézag létesül. Az egyetlen (41) kontaktus a szélső (21) karral átellenben van elrendezve, amely, midőn a (41) kontaktushoz ér, csak a hézagot képező horgonykarok kőzé kapcsolt solenoid kap áramot. Tehát pl. a (3) billentyű lenyomásakor fölemelkedik (21, 22) és (23), lent marad (24) és (25), azonban úgy, hogy a két csoport egyes tagjai között az érintkezés nem szűnik meg, csakis (23) és (24) között, tehát a seriesbe kapcsolt (51, 52) és (54) mellékáramkörök rövidre zárva ma-