52239. lajstromszámú szabadalom • Eljárás negatív akkumulátorlemezek előállítására
részecskéi túlságosan nagyok arra, hogy azokat az eljárás további folyamán előnyösen használhatnék föl és ezért azokat előnyösen oly szitán szitáljuk át, melynek minden négyzetcentiméterére körülbelül 16 szem esik. Az ólomrészecskéket eközben összerázzuk és dörzsöljük, hogy a kristályok nagyságát megfelelően csökkentsük. Az anyagot ezután szabad levegőn szárítjuk és ha az anyag nagy tömegű, a száradás egyenletessége céljából az anyagot rázogatjuk. A száradás előrehaladásával egyidejűleg az anyag hőmérséklete a kis mértékű oxidálás következtében kevéssel emelkedik és ennek folytán a szivacsos anyag részecskéi között azok fölületén vékony ólomsuboxidréteg képződik. Ha ez a vegyi folyamat addig folytatódhatnék, míg az egész tömeg lassú párolgás útján teljesen megszáradna, a suboxiddá való átalakulás annnyira haladna «lő, hogy az egész tömeg átalakulna. Ezért a vékony rétegben való oxidálás céljából előnyösen alkalmazott elpárologtatást a kellő időben meg kell szakítanunk. A megszakítás kellő időpontját oly módon állapíthatjuk meg, hogy a párolgó anyagból keveset újjaink között dörzsölgetünk; ha az anyag hasonló állapotban van, mint az öntésnél használt formázó homok képlékeny állapotában, az oxidálást megszakítjuk. Ebben az állapotában az anyag körülbelül öt százalék nedvességet tartalmaz. Most a suboxidréteggel bevont szivacsos ólmot a rácsra helyezzük és nagy nyomás segélyével a rács mezeibe sajtoljuk. Oly rácsnál, melynek méretei a mellékelt rajzon látható rács méreteivel egyenlőek, előnyösen minden négyzetcentim éterre körülbelül 100 kg. nagyságú víznyomást alkalmazunk. Szükségesnek találjnk, hogy megemlítsük a föltételeket, melyektől az eljárás sikere úgy mechanikai, mint elektromossági szempontból függ. Ha a szivacsos ólmot abban az állapotában akarnók nagy nyomás segélyével az akkumulátorlemezbe sajtolni, midőn az még teljesen nedves és az oxidálás még nem kezdődött el, a besajtolt anyag a rácsot eltörné vagy eltorzítaná, mert a szükséges mértékben még nem nyomható össze. Ha pedig a nedves anyagot besajtoljuk, az ólomszivacs összetömörül úgy, hogy vagy az egész tömeg vagy annak egyes részei gyakorlatilag tömör alakot öltenek. Ily állapotban a lemez akkumulátorokhoz való alkalmazásra meg nem felel, mert az ólom összetömörülése folytán épen szivacsosságát veszti el, ami pedig elektromos szempontból lényeges föltétel. Az eljárás sikerének főföltétele tehát, hogy a szivacsos ólom oxidálását a kellő időpontban szakítsuk félbe, minek folytán az ólmot nagy nyomás alá vethetjük és emellett az szivacsosságát egész tömegében megtartja. Ámbár elektrolízis útján előállított ólomszivacs a legelőnyösebben alkalmazható az eljárás céljaira, jelen találmány lényegében nem szorítkozik kizáróan az ily ólomszivacs alkalmazására vagy az ólomszivacs előállításának bármely módjára. Az ellenőrzés mellett végbe menő oxidálásnak leirt módja, melynél az anyagot vízzel megnedvesítjük és nem teljesen szárítjuk, a találmány tárgyának csak egyik fogan atosítási alakját képezi; a találmány lényege, hogy az oxidálást abban az időpontban szakítsuk félbe, midőn az anyag megfelelően összefüggő tömeget képez, mely nagy nyomás alatt lényeges összetömörülés nélkül fémes állapotát teljesen megtartsa. A találmány szerint előállított lemezek azonkívül, hogy fizikai tekintetben és elektrokémiai hatásokkal szemben egyszerű összetételűek, aránylag nagyobb mennyiségű szivacsos ólmot tartalmaznak, mint a jelenleg használatos eljárások szerint készült ugyanoly nagyságú tartók. Az eddig ismert eljárásoknál a lemezeket pasztával töltötték ki és a pasztát a lemezre helyezése után elektromos áram segélyével alakították át aktív anyaggá; ily eljárási módnál a lemez aránylag oly nagy mennyiségű ólmot nem tartalmazhat, mint a jelen találmány tárgyát képező akkumulátorlemez, minthogy előzetesen a
