52230. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a szikrázás elkerülésére főáramkörű, mellékáramkörű és vegyes tekercseléssel bíró generátoroknál és mótoroknál

— 2 -Azon föltételek között, amelyek szerint a főáramkörű és a mellékáramkörű tekercsek egymáshoz való viszonya a gépen átfolyó árammal változik, a tér maximális sűrűsége a (C, D) és (E, F) tengelyek között fekszik és az áramerősség szerint változik. Végeredményben tehát ugyanazt érjük el, mintha a pólus tengelye szilárdan áll, míg az eltolódás fokozatosan a főáramkörű tekercsek és a generátor, illetve a mótor armatúrájában keringő áram szerint megy végbe. A 2. ábra vázlatosan valamely kétpólusú elektromos gépnek keresztmetszetét mutatja. A (G) járomgyűrűn két pólus van elrendezve, melyek közül mindegyik két részből áll; (H, 1) alkotják az egyik, (K, J) a másik pólust. A gerjesztőrendszer itt vegyes, amenynyiben (m-m) és (n-n) a mellékáramkörű gerjesztőközt alkotják míg a (p-p) és (q q) tekercsek az armatúrával sorosan vannak kapcsolva. Az armatúra ismeretes módon a pólusok között van ágyazva, és a kefék oly helyzetűek, hogy az áramszolgáltatónak mindenkor kapcsolt részei azon armaturamenetekneb felelnek meg, melyeken a maximális erővonaláram halad át. Ha a generátor nem szolgáltat áramot, a maximális erővonaláram a pólus szimmetriatengelyét követi, miután ekkor az indukáló erővonaláramot pusztán csak az (m-m) és (n-n) tekercsek hozzák létre. Ha azonban a generátorból áram halad a hálózatba, a sorosan kapcsolt (p-p) és (q-q) tekercsek, melyeknek tengelye nem esik össze a mellékáramkörű tekercsek tengelyével, egy saját külön erővonaláramot létesítsenek, mely pl. a mellékáramkörű tekercsek gerjesztette erővonaláramhoz hozzáadódik. Ennek folytán a maximális erővonaláram a vízszintes helyett ferde helyzetet vesz föl, mely az előbbihez képest bizonyos szög alatt fekszik, mi mellett (I) d=f; jelenti az armatúra által szolgáltatott áramot. Miután azonban másrészt az armatúra által létesített erővonaláram oda hat, hogy az indukáló erővonaláram irányát egy bizonyos, az előbb megadott iránnyal ellentett értelmű szöggel elforgassa, ezen két hatás egymást kölcsönösen lerontja, és a kefék az áramszolgáltatón mindég helyes állást foglalnak el. A főáramkörű tekercs arapéremeneteinek száma olyan kell hogy legyen, hogy ez a tekercselés az armatúra ampéremeneteivel egyforma nagy, de ellentétes értelmű hatást hozzon létre. Ezt az állapotot előzetesen számítás útján lehet meghatározni, és utólag kísérleti úton helyesbíteni. Tekintsünk már most generátor helyett egy motort, ugyanily póluselrendezéssel; a mótor a generátor forgásirányával ellentett irányban fog mozogni, miután a visszahatás itt szintén fordított. A motornak a generátorral megegyező, vagyis a normális forgási iránnyal ellentett értelmű forgása azonban mégis a keféknek helyes állását eredményezi. Ezen elrendezés mellett a főáramkörű mágneses tér a mellékáramkörű mágneses térből kivonódik, ahelyett, hogy ahhoz hozzáadódnék, és a maximális erővonaláram tengelye a soros erővonaláram tengelyétől távolodik, ahelyett, hogy ahhoz közelednék. Ezen munkaállapotot nem lehet normálisnak nevezni, miután a gyöngített tér mellett megy végbe. A keféken azonban szikraképződés nem jön ; létre, ez az elrendezés tehát kivételesen veszély nélkül alkalmazható. A 3. ábra az előbbihez hasonló elrendezést mutat, melynél azonban mindegyik pólus három (U, Ul, U2.) illetve (V, VI, V2) részből áll, melyeknek (a-c), illetve (b-d) tekercsei egyforma keresztmetszetűek és egymást keresztezik. A 4. ábra vázlatosan egy megváltoztatott elrendezést mutat, melynek segélyével az elektromotorok változó sebességgel, és a generátorok változó elektromotoros erővel dolgozhatnak, anélkül, hogy a keféknél szikrák képződnének. A gyűrűs tekercselésű (s) armatúra a (T) áramszolgáltatóval az (R) köralakú lamellákból álló gyűrűben mozog, mely úgy, mint az armatúra, gyűrűs tekercseléssel és két, vastag illetve vékony