52229. lajstromszámú szabadalom • Berendezés elektromos telepek, gépek, elektromótorok stb. kapcsolóinak előállítására

— 2 — rheostatkar meghosszabbított irányába forgatva van képzelve, hogy annak alakja óbban előtűnjék. A 3. ábra a szekrény belső fenéklemezének nézete, ahol a rheostatok és a kontaktuskarok is láthatók. A 4. ábra részleges metszetet mutat a 2. ábra (M M) metszősíkjában; a két, egymásután mozgatandó kontaktuskar itt nyugalmi helyzetében látszik. Az 5. ábra a 4. ábra (N N N) törtvonala szerinti metszetet mutat, és az egyetlen szabályozókar kilincseinek köralakú pályáját tünteti föl. A 6. ábra az 5. ábrához hasonló metszetet mutat annál a helyzetnél, ahol a kilincskar az első rheostat kontaktuskarját szabadon engedi, illetve kikapcsolja, míg a 7. ábra hasonló módon az egyetlen szabályozókart mutatja azon állásánál, ahol az a második rheostat karját annak nyugalmi helyzetében ismét visszafelé mozgatja. Az első rheostat (D) kontaktuskarja a 3. ábrában föltüntetett helyzetből a 4. és 7. ábrán látható (m) kiugráson át- és azon túl halad. A második rheostat (E) karja a 3. ábrán föltüntetett nyugalmi helyzetéből a görbevonalú (F) pálya végig mozgatható. Miután az (E) kar csak akkor állíttatik el, ha a (D) kar megszűnt mozogni, ennélfogva ezen két karnak állítása egyetlen, a már említett (B) tengelyre szerelt (G) kaisegélyével eszközöltetik; ezen állításnál a (G) kar az (a és b) fogasszegmentekkel való kapcsolat folytán a görbe pálya egész hosszának megfelelő szögfordulást végez. A (G) kar végén két (cl, c2) kilincs van elrendezve, melyek közül az első (cl) az első rheostat (D) karjára erősített (d) ütközővel működik össze; a második (c2) kilincs a második rheostat (E) karjára erősített (e) nyúlvánnyal kapcsolódik. A csuklós (el, c2) kilincsek az (fés fl) rúgók hatása alatt állanak, mely utóbbiak az 5., 6. és 7. ábrában föltüntetett módon meg vannak, görbítve, miáltal azek oldalról a (d és e) nyúlványok fölső végeivel működhetnek össze. Ezen kilincsek annyira szélesek, hogy az általuk menesztendő nyúlványokon túlérnek, és a két lejtős nyúlványt hordó görbevonalú (F) vezetéken megfekszenek. A (d, e) nyúlványok fölső végükön egy-egy lerézselt (g), illetve (h) fölületet hordanak, melynek rendeltetése alább ismertetve van. A (G) karra még egy (k) bütyök van erősítve, mely állandóan a (d, e) nyúlványok között fekszik és fölváltva ezen két nyúlvánnyal működik össze. Ha a szerkezet nincs nyugalmi helyzetében, a két rheostat karjai a 3., 4., és 5. ábrában föltüntetett helyzetet foglalják el, amelynél a (G) vezérlőkar a. (D) kar fölött, és előbbinek (k) kiugrása a (D) kar előtt fekszik; a (cl) kilincs ekkor lefelé áll, oly módon, hogy kampója a (d) nyúlvány fölső vége mögött fekszik. Ha már most az egyetlen (D) kar a föntleírt mozgatószerkezet által állíttatik, a (cl) kilincs a (d) nyúlványt és vele az első rheostat (D) karját magával viszi és pedig mindaddig, míg a (cl) kilincs az (F) vezetéknek lejtős (m) nyúlványát el nem éri. Ekkor a (cl) kilincs ezen lejtő által fölemeltetik, miként ez a 6. ábrán látható, még pedig oly módon, hogy kampójának vége a (d) nyúlvány fölső vége fölé kerül, miáltal tehát a (D) kar visszamarad. A (G) kar mozgásának további folyamán a (k) nyúlvány, egy nagyon kis elmozdulás végeztével a második rheostat (E) karjának (e) nyúlványára ütközik, miáltal ezen kart magával viszi, míg az első (D) kar nyugalomban visszamarad. A 6. ábrából látható, hogy a (c2) kilincs az (e) nyúlvány fölső ferde (h) fölületét elérte, és azon fölcsúszva oly magasan tartatik, hogy a kilincskampó az (e) nyúlvány fölött elhaladhat, és mögötte aláeshetik, mihelyt a kilincs a kissé távolabb fekvő, lefelé irányuló lejtős (n) nyúlványon túlhaladt. Ily módon a (k) bütyök a második rheostat (E) karját a pálya végéig vezeti, miként az a 7. ábrán látható. '