52218. lajstromszámú szabadalom • Szelepcella elektrolitos berendezésekhez az áramnak egyirányúvá tételére

Megrielent 1911. évi május hó 29-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 52218. szám, VlI/g. OSZTÁLY. Szelepcella elektrolytos berendezésekhez az áramnak egyirányúvá tételére. STIGLER CHARLES ÉS DE FARIA OSWALDO MÉRNÖKÖK PÁRISBAN. A bejelentés napja 1910 március hó 18-ika. Találmányunk tárgya oly szelepcella, minőket megfelelő kapcsolási elrendezésben többszörösen alkalmazva egy vagy több fázisú váltakozó áramoknak egyirányúvá tételére alkalmaznak. Eme cellák főrészei az aluminiumból készült anódák és valamely szilárd vezetőből, pl. szénből vagy ólomból készült katódák, melyek megfelelően meg­választott elektrolytba merülnek. Az eddig ismert ilynemű; celláknak az a hátrányuk, hogy hatásfokuk rendkívül cse­kély, az ezáltal előidézett energia vesztesé­gek miatt aránylag igen nagyméretű beren­dezések szükségesek, miért is gazdasági okokból ily egyirányúvá tevő berendezése­ket általánosan alkalmazni nem lehet. A csatolt rajz a találmány tárgyának egy foganatosítási alakját tünteti föl, nevezete­sen az 1. ábra a szelepcella függélyes középmet­szete, a 2. ábra az 1. ábra a—b vonala szerint vett metszete. A találmány lényege az elektródák kü­lönleges elrendezésében és kiképezésében és főleg abban áll, hogy ható részei közel vagy pontosan egyenlő hosszúak és koncen­trikusan egyenlő magasságban akként van­nak elrendezve, hogy a folyadékkal egész fölületükön érintkezzenek. Mint az az 1. ábrán látható, a belső rúd­alakú (1) elektródát a szigetelő anyagból álló alsó (2) nyújtvány koncentrikus hely­zetben tartja. A fölső (7) nyújtvány, mely az áram bevezetésére szolgál, a szigetelő­! anyagból készült (5) födelén megy át. A külső esőalakú vagy hengeres (3) elektródát három vékony (9) támaszték ugyancsak koncentrikus helyzetben támasztja alá úgy, hogy ez a belső elektródával egyenlő ma­gasságban legyen. Az áram bevezetésére a fémes (6) vezeték szolgál. A (8) folyadék­j oszlop az elektródáknál magasabb és eze­ken úgy alúl, mint felül túlér. Evvel a be­rendezéssel azt érjük el, hogy a berendezés működésénél föllépő folyadékáramlás, illetve az irnok vándorlására szolgáló tér kereszt­metszete közel állandó, mi a jó keringés szempontjából igen fontos. Elkerültük to­vábbá azt is, hogy az áramlást a kikristá­lyosodó só meggátolja vagy teljesen lehe­tetlenné tegye, mert a kristályok a minden­hol sima fölületeken nem rakódhatnak le egykönnyen. A 3. ábra szerint a csőalakú elektróda tetemesen hosszabb lehet a belső elektró-

Next

/
Thumbnails
Contents