52218. lajstromszámú szabadalom • Szelepcella elektrolitos berendezésekhez az áramnak egyirányúvá tételére

Megrielent 1911. évi május hó 29-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 52218. szám, VlI/g. OSZTÁLY. Szelepcella elektrolytos berendezésekhez az áramnak egyirányúvá tételére. STIGLER CHARLES ÉS DE FARIA OSWALDO MÉRNÖKÖK PÁRISBAN. A bejelentés napja 1910 március hó 18-ika. Találmányunk tárgya oly szelepcella, minőket megfelelő kapcsolási elrendezésben többszörösen alkalmazva egy vagy több fázisú váltakozó áramoknak egyirányúvá tételére alkalmaznak. Eme cellák főrészei az aluminiumból készült anódák és valamely szilárd vezetőből, pl. szénből vagy ólomból készült katódák, melyek megfelelően megválasztott elektrolytba merülnek. Az eddig ismert ilynemű; celláknak az a hátrányuk, hogy hatásfokuk rendkívül csekély, az ezáltal előidézett energia veszteségek miatt aránylag igen nagyméretű berendezések szükségesek, miért is gazdasági okokból ily egyirányúvá tevő berendezéseket általánosan alkalmazni nem lehet. A csatolt rajz a találmány tárgyának egy foganatosítási alakját tünteti föl, nevezetesen az 1. ábra a szelepcella függélyes középmetszete, a 2. ábra az 1. ábra a—b vonala szerint vett metszete. A találmány lényege az elektródák különleges elrendezésében és kiképezésében és főleg abban áll, hogy ható részei közel vagy pontosan egyenlő hosszúak és koncentrikusan egyenlő magasságban akként vannak elrendezve, hogy a folyadékkal egész fölületükön érintkezzenek. Mint az az 1. ábrán látható, a belső rúdalakú (1) elektródát a szigetelő anyagból álló alsó (2) nyújtvány koncentrikus helyzetben tartja. A fölső (7) nyújtvány, mely az áram bevezetésére szolgál, a szigetelő! anyagból készült (5) födelén megy át. A külső esőalakú vagy hengeres (3) elektródát három vékony (9) támaszték ugyancsak koncentrikus helyzetben támasztja alá úgy, hogy ez a belső elektródával egyenlő magasságban legyen. Az áram bevezetésére a fémes (6) vezeték szolgál. A (8) folyadékj oszlop az elektródáknál magasabb és ezeken úgy alúl, mint felül túlér. Evvel a berendezéssel azt érjük el, hogy a berendezés működésénél föllépő folyadékáramlás, illetve az irnok vándorlására szolgáló tér keresztmetszete közel állandó, mi a jó keringés szempontjából igen fontos. Elkerültük továbbá azt is, hogy az áramlást a kikristályosodó só meggátolja vagy teljesen lehetetlenné tegye, mert a kristályok a mindenhol sima fölületeken nem rakódhatnak le egykönnyen. A 3. ábra szerint a csőalakú elektróda tetemesen hosszabb lehet a belső elektró-