52191. lajstromszámú szabadalom • Kévekötő aratógép

kiképezett (90) kivágásán hatolnak át és •egy kevéssé a henger belső ürterébe is benyúlnak úgy, hogy az abban lévő kévét villaszerűén megragadhatják. A (82) kitoló karok hátrafelé kilengve a kévét a (45) hengerből a (16) fenéklap (83) kivágása felé terelik, ahol a kéve a (16) fenéklapról a learatott tarlóra hull. A (89) tengelyeket az ábrázolt kiviteli alaknál a reájuk ékelt (91) karok segélyével az emezekkel csuklósan kapcsolódó vízszintes (92) rudak tartják lengő mozgásban, melyek ugyancsak csuklósan a markolókarok hajtására is szolgáló (55, 56) szögemeltyűk (13. ábra) (55) karjához vannak kapcsolva. Az eddig leírtak kiegészítésére még megemlítendő, hogy a kalászszárak elvágásának műveletét lényegesen megkönnyítjük, ha abban a kaszapengékkel együtt a villafogak is résztvesznek. E célból az ábrázolt kiviteli alaknál, mint azta|10. ábra keresztmetszetben mutatja, a (19) villafogak ama részükön, mely a kaszapengék által befutott körterület fölé esik, és pedig a kaszaélekkel forgás közben szemközt kerülő oldalukon élekkel vannak ellátva. Az élek kiképzése céljából vagy piaguk az e helyen célszerűen lapos négyszögkeresztmetszetű fogak vannak kiélesítve, mint az a 10. ábrán pontozva van föltüntetve, vagy a villafogra egy-egy kiélesített (93) ellen penge van könnyen levehető módon pl. csavarokkal hozzáerősítve. Ez utóbbi megoldásnál a (93) pengék esetleges megsérülés esetén könynyen kicserélhetők és élesítés céljából is könnyen levehetők. Ha a villafogak nincseélezve, úgy egyszerű vágás, míg ha élezve vannak, úgy a két-két szembekerülő él között nyírás áll elő és az utóbbi, mint ismeretes, kisebb munka szükséglettel jár. A körülforgó kaszapengéknek védelmére a (19) villafogakon egy-egy elülről hátrafelé a kaszák pályája alá nyúló erősebb (94) kampó van kiképezve. Az (50) markoló karoknak ide-oda lengésük közben a (20) terelő lemezeken át kell hatolniok ezek tehát e célból a markolókarok pályájában a vízszintes (95) kimetszésekkel vannak ellátva. Hasonlóképen kell a gépszekrény oldalfalait is a marko ló karokat átbocsátó kivágásokkal ellátni. A (27) tengely beállítására szolgáló (29) kézikerék anyacsavarként működő (30) agya esetleges meglazulás ellen a (96) ellenanyával van leszorítva. Megemlítendő még, hogy a (65) kévekötőkarok a kötőlemez végeinek összekapcsolódása után rúgóhatáea alatt térnek vissza eredeti helyzetükbe. E célból legcélszerűbb, ha magukban a vezetékül szolgáló (66) hüvelyekben egy-egy az illető kévekötőkart körülvevő tekercsrúgó van behelyezve, melynek egyik vége a kévekötőkarral, a másik vége a hüvellyel van összekötve. Célszerű végül a gépkocsi és gépszekrény szilárdabb összeköttetése céljából a már említetteken kívül egy külön (97) kapcsoló rudat alkalmazni, mely a gépkocsi (3) fenékdeszkája alatt egyrészt a gépkocsi elülső és hátsó tengelyeit összekötő (98) nyújtógerendához, másrészt a külső gépszekrénynek a gépkocsi felé eső (9) oldalfalához van szilárdan hozzáerősítve. A leírt kiviteli alak a találmány tárgyának csupán egyik példaképem kiviteli alakjának tekintendő, amelyen a találmányi gondolat épségben tartása, illetőleg a találmány védelmi körének túllépése nélkül még számos változtatást lehet eszközölni. így pl. a tarlómagasság szabályozását akként is megoldhatjuk, hogy a belső gépszekrényt tesszük közvetlenül emelhetővé és sülyeszthetővé pl. oly módon, hogy a (16) fenéklapot egy, vagy még helyesebben két, oldalsó függőleges rúdra függesztjük föl, melyek ugyanúgy mint a leírt kiviteli alaknál a (27) tengely, egy fölső csavarmenetes végükre csavart és a (11, 12) keretre támaszkodó kézikerékként kiképezett anyacsavarral emelhetők és sülyeszthetők. A körkasza függőleges (25) tengelyének mozgatása a gépkocsi valamely járókerekéről más áttételek segélyével is történhetik, így pl. a (34) csavarkerék és (37) végtelen csavar helyett kúpkerékáttételt is alkalmazhatunk, mely esetben természetesen a (25) és (36) tengely középvonalainak egymást metszeniök kell. A markolókarok (52), vala-