52155. lajstromszámú szabadalom • Ütőszögelrendezés lövőfegyverekhez főleg visszalökés által töltött mozdulatlan csővel bíró fegyverekhez

— 2 -önműködően töltött Mauser-féle fegyver závárzatán alkalmazva látható, nevezetesen az 1., 2. és 3. ábra a záróhelyzetben lévő, de el nem reteszelt záródugattyú oldalnézete, illetve hosszmetszete, még pedig a 2. és 3. ábra abban az állapotban tünteti föl a záródugattyút, melyben az ütőszög csúcsát az elreteszelő kilincs a gyújtásra alkalmatlan helyzetben, a záródugattyú homlokfölülete mögött tartja, A 4. és 5. ábra a részeket a zárókilincs kikapcsolt helyzeténél ábrázolja, mikor az ütőszög csúcsa a záródugattyú homlokfölülete előtt áll; a 6. ábra a záródugattyú mellső végének metszete, a 7. ábra az elreteszelőkilincs oldal- és fölülnézete és a 8. ábra az ütőszögcsúcs oldal- és elölnézete. A megrajzolt fegyver lényegében a (g) keret- vagy markolatrészből, a (h) závárzattokból, az ennek mellső részére szerelt csőből és a tokban ide-oda mozgó és az (r) ütőszöggel fölszerelt (k) záródugattyúból áll. Az ütőszög elreteszelése a záródugattyú mellső részén forgathatóan elrendezett (e) kilincsből áll, mely a záródugattyú falának (kl) kivágásán nyúlik át és melynek forgáscsapját a záródugattyúba fölülről behelyezett és a töltényvonórúgó által rögzített (cl) csap szolgál. A kilincsnek középső, az ütőszög csúcsa fölött lévő részén az (e2) nyomóorr van kiképezve, mely az (r) ütőszögnek megfelelő (r2) lejtővel ellátott (rl) tányérjára fekszik, míg oldalt a szárnyszerű (el) toldat van kiképezve, mely a záródugattyú nyitása és zárása közben a tok belső falára fekszik és így az ütőszögtányér tömör részére hatva, az ütőszöget rugójának hatása ellenében a 3. ábrán látható visszahúzott helyzetében tartja. A záródugattyú pályájának mellső végén a tok fa'ában (hl) kivágás van alkalmazva, melybe az (el) toldat becsappanhat, amint a záródugattyú záróhelyzetébe jut. Mint azt már bevezetőleg jeleztem, új az az elrendezés, mely szerint a leírt (e) elreteszelő kilincs függésben van a záródugattyú elreteszelésétől. Ebből a célból a závárzattokon oldalt eltolható (f) lökőrúd van alkalmazva, mely mellső, befelé hajlított végével a závárzattok egy hasítékán az (e) kilincs (el) szárnya elé lép. Ez az (f) rúd az ismert excenterrel van összekötve, mely az ily fegyvereknél az elreteszelést működtető (b) támasztó emelőket (5. ábra) mozgatja és mely oly célból, hogy kívülről kézzel beállítható legyen, (a4) fogantyúrésszel van ellátva. Az (f) rúd és az excenter között a kapcsolat akként létesül, hogy a rúd hátsó (f2) vége az (a4) fogantyúrész (a2) kivágásába fogódzik, mely akként van méretezve, hogy az egyik irányban a mozgás bizonyos holt mozgás végzése mellett, a másik irányban pedig holt mozgás nélkül menjen végbe. Az adott esetben, metyben az excenter előremozgásánál szünteti meg és hátrafelé mozgásánál létesíti az ütőszög elreteszelését, a kivágás elrendezése olyan, hogy az excenter hátrafelé való mozgásánál a kivágás mellső éle csak a mozgás utolsó fázisában éri az (f2) véget és viszi magával a lökőrudat hátrafelé, miáltal az (e) kilinos az elreteszelő állásból (3. ábra) a szabaddá tevő állásba (5. ábra) jut. A szabaddá tevő állást azonban csakis akkor éri el, mikor az excenter teljesen hátra mozgott és így a záródugattyú elreteszelődött, vagyis az ütőszög csakis ekkor mozoghat előre és lobbanthatja föl a fegyverben lévő töltényt. Viszont, mikor az ütőszög előre mozog, tehát a závárzat elreteszelődése megszűnik, az (a2) kivágás hátsó éle a lökőrudat előre tolja úgy, hogy a záródugattyú visszafelé mozgásánál a kilincs a závárzattok falának kivágásán át nehézség nélkül juthat az elreteszelő állásba, melyben mindaddig marad, míg a záródugattyú záróhelyzetébe el nem jutott és az ütőszög elreteszelését végző excentert ellenkező irányban mozgatva, az elreteszelő kilincset az ütőszögből ki nem kapcsolja. Míg előbb, az ütőszögnek a gyújtásra alkalmas helyzetében az elreteszelő kilincs (e2) nyomóorrával az