52139. lajstromszámú szabadalom • Elektromos ívlámpa

Megjelent 1911. évi május hó 22-én. MAG\ SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 52189. szám. VII/h. OSZTÁLY­Elektromos ívlámpa. GESELLSCHAFT FÜR ELEKTRISCHES LIGHT M. B. H. CÉG BERLINBEN. A bejelentés napja 1910 március hó 7-ike. Elsőbbsége 1909 julius hó 30-ika. Az eddig használatos fényíves lámpáknál a gyújtáshoz azaz a fényív létesítéséhez az elektródák, szenek stb. időszakos kapcso­lata kellett. Ennek folytán a fényíves lám­pák többé-kevésbé bonyolultak és drágák lettek. Jelen bejelentés tárgya ívlámpa az is­mert ívlámpáktól azáltal különbözik, hogy a gyújtás teljesen önműködően megy végbe és a lámpához szabályozó berende­zés nem kell. Ha a lámpa a szenek kap­csolata folytán már egyszer meggyújtatott, a további gyújtásokhoz való gyújtóberen­dezés mindig magától képződik. Ezen célból a két elektróda közé köz­benső réteget helyezünk el, mely a sze­nekkel egyenletesen ég le és a fényív hatása alatt vezető kidat létesít, mely a lámpa kialvása után az új gyújtást az áram újból való bekapcsolása alkalmával teljesen önműködően eszközli. A lámpa sokfélekép készíthető. A követ­kezőkben néhány foganatosítási álakot írunk le. Az 1. ábrán föltüntetett foganatosítási alak szerint az (a, b) elektródák párhuzamosan egymás mellett vannak elrendezve és a (c) réteg által vannak egymástól elválasztva. Ezen réteg méretei a szón átmérőjétől és a megkívánt távolságtól függnek. A köz­benső réteg számára alkalmas massza va­lamely alkalmas ömlesztőszerből, pl. grafit­ból vagy hasonló értékű anyagokból, vörös­rézporból és rézvitriololdatból és valamely alkalmas kötőanyagból pl. gipszből, kaolin­ból, agyagból, vízüvegből stb. áll. A grafit por vagy szemcsék alakjában alkalmazta­tik. Ez esetben a kötőanyag egyúttal szi­getelő anyag. Nem szigetelő kötőanyagok alkalmazása esetén szigetelőanyagot kell hozzáadni. Az első gyújtás céljából az elektródák fémhíddal köttetnek össze, melyet a fényív leéget. A fényív hőhatása alatt a nem vezető közbenső rétegben eleinte egymás mellett fekvő alkatrészek masszává ömlesz­tetnek össze, mely az áram kiiktatása után a következő gyújtás számára az elektródák között benső vezetőhidat képez. Hogy a közbenső réteg és az elektródák között összeköttetést létesítsünk, a köz­benső réteg masszája az elektródákba be is hatolhat. Az elektródákat, amint pl. a 2. ábra mutatja,(d) nyílásokkal láthatjuk el, amelyekbe a massza belép. Az elektró­dákat, mint a 3., 4. és 5. ábrák mutatják, különböző alakú, előnyösen fecskefarkalakú

Next

/
Thumbnails
Contents