52136. lajstromszámú szabadalom • Erőátviteli szerkezet
nyebb erők átvitelénél, mindamellett nem fog beválni a szalagvégeknek forrasztás vagy hegesztés segélyével való egyesítésen. Ezen esetekben merev kapcsolózárat kell alkalmazni. Ily zárak azonban nem csupán két szalagvég kapcsolására, hanem arra is használhatók, hogy a keméfiyítés vagy öszsze forrasztás vagy más úton keletkezett gyönge helyett erősítsük, ill. merevítsük, ha merev testet használunk kapcsolózár gyanánt. Ily merevített hely tartósságára nézve előföltétel, hogy a szalagra erősített merev darab végein, a szalag irányában megfelelő görbülettel bíró illeszkedő fölületekkel legyen ellátva, melyeken a fémszalag a tárcsán való körülfutásból az egyenesbe való átmenet alkalmával legördül. Igaz ugyan, hogy ismeretesek kapcsolózárok, fémszalagok számára, melyek legördülő fölületekkel bírnak. Az ily kapcsolózárakkal fölszerelt szalagok azonban mindannak dacára gyorsan pusztulnak, mivel a legördülő nyúlványok nem elegendő hosszúak és így a szalag az egyenesbe való átmenet alkalmával a legördülési fölület végén hirtelen irányváltozásnak van alávetve, tehát megtörik, miáltal oly hajlítási feszültségek lépnek föl, melyeknek semmiféle fémszalag nem képes ellenállni. A jelen találmánj? szerint ezen hibát azáltal kerüljük el, hogy az oly nagy görbületi sugárral készített legördülő fölületeket, hogy csupán megengedett hajlítási igénybevételek keletkeznek, azon helyig folytatjuk emelyen a szalag a merev részt már egyenes vonalban hagyja el és ahol a görbületi sugár a szalag egyenes futású részére merőlegesen áll. Ezen alakítás mellett a szalag törést nem szenvedhet. A mellékelt rajzban ily merevítő szerkezet két példaképeni foganatosítási alakja van föltüntetve. A 14. ábrabeli egyszerűbb foganatosítási alaknál, mely azon pillanatot ábrázolja, amelyben a merev darab éppen az (s) tárcsára fut föl, a merev (a) szalagrész lapos fémdarabból áll, melynek belső (b) görbülete célszerűen kissé kisebbre van véve, mint a hajtómű legkisebb tárcsájának görbülete úgy, hogy a merev darab a tárcsákon való futás alkalmával mindig két Vonal mentén fekszik a tárcsára. A (b) görbülethez mindkét oldalon fokozatos átmenettel a kifelé irányított (c) elldngörbület csatlakozik. A (d) fémszalag a belső görbületi fölületre van forrasztva vagy heggesztve (esetleg csak pontok vagy vonalak mentén) avagy más módon van megerősítve. Ha a merev (a) darab kapcsolózár gyanánt szolgál, úgy a szalag két vége, melyek tompán illeszkednek egymáshoz, van a (b) fölületliez erősítve. A (c) ellengörbületeknél a szalag nincs megerősítve, hanem ezekről fokozatosan leemelkedik, amint a szalag a 14. ábra jobb oldalán föltüntetett egyenes irányból az ábra bal oldalán föltüntetett (d') tárakerületi irányba megy át. Ha a szalag fordítva a körfutásból az egyenesbe megy át, a szalag a (c) fölületen gördül le. A (c) ellengörbületek (r) görbületi sugara nem lehet nagyon kicsiny, hogy a legördülő szalag ne szenvedjen túlnagy hajlítási feszültségeket. Ha a görbületi sugarat kisebbre választjuk a legkisebb szalagtárcsa sugaránál, ami lehetséges, úgy a fémszalag vastagságát ezen görbületi sugárnak megmegfelelően kell méretezni, és pedig oly módon, hogy a legnagyobb hajlítási feszültség sohase érje el a fél szakítási szilárdságot. Minden esetben az előnyös érték kiszámításánál tekintetbe kell venni, hogy a fémszalag a merevítőtest alkalmazásánál mindkét irán}'ban váltakozva szenved hajlítási igénybevételeket. A találmányra nézve jellemző alakítás már most abban áll, hogy az (e) pontokon, ahol a szalag az ellengörbületeket ill. a merev te3tet az egyenesbe való futásnál egyáltalában elhagyja, a nagy (r) görbületi sugár még meg van tartva, vagyis ezen görbületi sugár az említett ponton merőlegesen áll a szalagnak egyenes futású részére. A két (r) görbületi sugár (a) szalagnak (e) lefutási pontjain egymással párhuzamos. A merevítő darab ill. kapcsolózár 15. ábraszerinti foganatosítási alakjánál a kapcsolózár két (f) és (g) részből áll, melyek
