52136. lajstromszámú szabadalom • Erőátviteli szerkezet

- 12 — látott tárcsákra helyezzük föl és ha nem volna végnélküli zárt szalag, akkor zárjuk úgy, hegy a tárcsákat mérsékelt feszült1 séggel övezi. A szalagnak ezen állapotban való fölhelyezése lényegesen egyszerűbb mintha teljes feszültség alatt kellene fölhelyezni. A szalag zárása és fölhelyezése után azon tárcsát vagy azon tárcsákat, melyeket bevonattal akarunk ellátni, lassú forgásba hozzuk, előzőleg pedig a tárcsákat a bevonat fölerősítésére szolgáló ragasztóanyaggal kenjük be. Ezután a bevonat képzésére szolgáló szalagot a tárcsa és a fémszalag közé vezetjük be, mire az magától húzatik be és tekertetik föl. Amint a bevont szalag elegendő számú menetben és elég vastag rétegben csavartatott föl a tárcsára, a fémszalag fokozatosan nagyobb feszültségre tesz szert és a tárcsára még tovább fölcsavarodó bevonatréteget erősen szoríttatik a tárcsára úgy, hogy erősen fölragasztatik. Ugyanez történik oly vastag bevonatszalagoknál is, melyek csak egy rétegben alkalmaztatnak a tárcsán. Ilyenkor a bevonatnak egymáshoz illeszkedő végeit egy közös kapocsra vagy hasonlóra szoríthatjuk úgy, hogy a bevonat magába zárt abroncsot képez. Ha bevonat gyanánt vékony anyagot használunk több rétegben, úgy az említett eljárás arra szolgálhat, hogy a fémszalag feszültségét fokozatosan szabályozzuk anélkül, hogy a kívánt feszültségre való tekintettel a bevonat vastagságát már előre pontosan kellene meghatározni, amint ez egyetlen rétegből álló bevonatoknál szükséges. A bevonat szalagot, melyet mindkét oldalán ragasztóanyaggal vonunk be, a tárcsa és a fémszalag közé tápláljuk és fokozatosan fölcsavarjuk mindaddig, míg a fémszalag megkívánt feszültségét elértük, mire a bevonatszalagot levágjuk. Ha ezen célra parafát akarunk használni, melyet nem lehet hosszú vékony szalagok alakjában előállítani, úgy a parafát csíkonként vékony szalagokra, vászonra papirosra, vagy hasonlóra ragasztjuk. Különben pedig az említett eljáráshoz a feszültség előidézésére vászon vagy papiros egymagában is kitűnően alkalmas. Az eljárás különösen fontos alkalmazást nyer több egymás mellett fekvő résszalagból álló közlőműveknél, amidőn is minden egyes résszalag alá külön bevonatszalagot csavarunk föl, miáltal az egyes szalagok feszültségét egymástól függetlenül szabályozhatjuk. Ahelyett, hogy ragasztóanyag segélyével erősítenők a bevonatot a tárcsára, vagy emellett is, a tárcsát fémcsúcsokkal vagy hasonlókkal láthatjuk el, melyek a reáhelyezett súrlódási köpeny megtartására szolgálnak. A bevonatnak a feszültség előidézésére való használatánál úgy egyszerű, mint többszörös szalagok számára azon előnyt érjük el, hogy a szalagokat feszültség nélkül helyezhetjük föl és feszültségnélküli állapotban kapcsolhatjuk össze a szalagok végeit. A szalagvégeknek a szerelés alkalmával való utólagos összekapcsolása, mely rendesen akkor válik szükségessé, ha a szalagtárcsa két csapágy között fekszik, minden kapcsolási módnál egyszerűbb, ha feszültségnélküli állapotban eszközölhető. Ha a kapcsolást merev zár, a fönt leírt zárak egyikével állítjuk elő, a szerelést még azáltal egyszerűsíthetjük meg lényegesen, hogy a zárat két részből készítjük, melyek közül mindegyiket a szerelés előtt, a szalaggyárban a megfelelő szalagvéggel a föntebb leírt módok egyikének segélyével összekötik és a zár két részét fölső karimákkal, vagy oldalsó illeszkedőfölületekkel látják el oly módon, hogy a zár két részét a szalag fölhelyezése után nehézség nélkül lehet csavarok segélyével összekapcsolni és merev egésszé egyesíteni. Ezáltal elérjük azt, hogy a szerelésnél a forrasztást, hegesztést vagy peckek segélyével való megerősítést elkerüljük. Különösen alkalmas ily tárcsabevonat többszörös szalaghajtás számára. A 26. ábra mutat ily, négy egymás mellett fekvő szalag számára berendezett tárcsát, melyre négy (p) bevonat van fölragasztva, melyeknek szélessége kisebb, mint a rajtuk futó egyes (m) szalagok szélessége. A (p) bevonatok egymástól megfelelő távolságban van-