52123. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rugalmas tömeganyag előállítására

valamint a hőmérséklettől függ, de rendesen egy óra körülbelül elég. A kavaró elektromos hajtást nyer úgy, hogy wattméter, vagy más alkalmas elektromos mérő műszer révén a kavaró által fogyasztott áram mennyiségéből bármely pillanatban megállapítható a massza viszonylagos viszkozitása. Ha annyi levegőt szorítottunk be az anyagba, amennyi csak lehetséges, akkor a levegőt, vagy más gázt, illetőleg gázokat szivattyúzunk az üstbe, míg a nyomás a kívánalmaknak megfelelően 5—50 atmoszférát el nem ér. Ily módon a szivacsos massza eredeti volumenjére préseltetik ismét össze. A kavarást a nyomás alatt tovább folytatjuk, míg a massza ismét szivacsos konzisztenciát nyer, mely nagy nyomás alatt álló légbuborékokkal van tele. Minthogy a levegő oxigénjének a további vegyi folyamatokban szerepe van, az oxidációnak gyorsasága és tartalma redukálható a szivacsos masszában lévő oxigén mennyiségének csökkentésével. E célból ajánlatos azon gáz gyanánt, mellyel az anyagot szivacsossá fújjuk, nyomás alatt lévő levegő helyett levegőnek és valamely semleges gáznak például széndioxidnak vagy nitrogénnek komprimált keverékét alkalmazni. Evvel szemben, ha a magasabb fokú oxidáció kívántatik a komprimált levegőhöz ismert módon oxigén keverhető. A kavarás mértéke úgy szabályozandó, hogy, ha egyenletes finomságú, nagy buborék nélküli szivacsot akarunk előállítani, akkor az anyag ne maradjon túlsoká nagy nyomás alatt, minthogy ez esetben némileg oxidálódik, vagy esetleg az oxigén oldódik úgy, hogy az eztkövető alvasztó műveletek szabályozhatatlan viszonyban folynak le. Ha a kellő konzisztenciájú szivacs elkészült, a megalvasztó, vagy szilárdító reágenst bevezetjük. Ismeretes, hogy némely anyag, pl. hidrokinon, tannin, pirogallal, gallussav a zselatint (glutint) oxigén jelenlétében vízben oldhatatlanná képes tenni. Esetünkben legalkalmasabb a pirogallol nagy oldódó képessége folytán. .Pirogallolnak erős oldatát — zselatinnal, vagy, zselatinnal és glicerinnel, avagy más anyaggal viszkózusá téve — bevezetjük az üstbe. Célszerű az oldatnak a jelzett módon viszkózussá való tétele, mivel a mozgékony folyadék nem keveredik könnyen a viszkózus szivacsszerű masszával és a sejtfalak helyenkénti szétomlását idézi elő. A zselatin célszerűen 20 súly százalékos arányban keverhető az alvasztóanyag folyékony oldatához. Az alvasztó oldatot egy hengerbe helyezzük, melyet az üsttel egy csap köt össze, hátul pedig dugattyú zár elő, melynek másik végét alkalmas csap vagy szelep köti össze a nagy nyomás pl. 100—200 atmoszféra alatt álló gáz tartányával. Ily módon, ha a csapok nyitva vannak, az alvasztó folyadékot 100—200 atmoszféra nyomás alatt szorítjuk be az üstbe; ennek elején belép és egész hosszában szétszóródik. Erre a kavarót működésnek indítjuk, kellő sebességgel alaposan összekeveri az üst tartalmát, mielőtt még a kavaráshoz túlviszkózusakká válnának. Az alvasztó művelet alatt mint több és több elektromos energiát igényel a kavarószerkezet hajtása. Néhány perc múlva, mikor a wattmeter, avagy más mérőműszer bizonyos előre meghatározott értéket mutat, a kavarót megállítjuk, anyagmintát veszünk az e célra elrendezett csapon át és az anyagot gyorsan betöltjük abroncsokba, párnákba, stb.-be, melyek e célra készültek. Az anyag az abroncsokban stb.-ben Jassan kihűlvén, az alvasztó folyamat befejeződik úgy, hogy a végtermék ki nem folyik azon a nyíláson, melyen beöntöttük. Mivel a közömbös, vagy higító gázoknak a szivacsban a levegőhöz való keverése dacára az alvasztó folyamat némely minőségig zselatin alkalmazása esetén nem káros gyorsassággal zajlik, le gyakran ajánlatos az üstbe való bevezetés előtt az alvasztó oldathoz valami hátráltató anyagot adni. Valamely redukálószer, pl. nátriumszulfit, vagy citromsav alkalmas erre a célra. Vagy, minthogy a pirogallussavnak hatása legjobban érvényesül alkálikus, vagy közönbös közegben, az alvasztás savanyú anyagok hozzákeverésével is késleltethető. A széndioxidnak hatása a higító gázéval