52101. lajstromszámú szabadalom • Tartós égésű kályha

1. ábra a kályhának függélyes metszete, a 2. ábra metszet az 1. ábrának II—II vonala szerint. Az (1) alzaton (1. ábra) álló (2) köpenyen belül a (3) tüzelőakna van elrendezve, mely a magában véve ismert szerkezetű, a (4) tengely külső végére illesztendő kulccsal forgatható (5) rostélyt tartalmazza. A tüzelőakna alsó részében két (6, 7) áttörés van elrendezve, melyek körül a nagyobbik (6) áttörés a (8) csapóajtó, a kisebbik (7) áttörés pedig a (9) segédajtó segélyével a leírt módon szabály ózta tik. Ezen célból a (8) csapóajtó a függélyes (10) rúd segélyével (2. ábra) egy a (14) csap körül forgatható, kétkarú emeltyűnek (12) karjához van kapcsolva, míg ezen emeltyűnek (13) karja, bizonyos nyomással, a (15) dugattyúrúdnak villaszerű végére nehezedik, mely célból a leírt részek tömegüknek megfelelő megszabásával kellően ki vannak egyensúlyozva. A (15) dugattyúrúd a (16) dugattyút hordja, mely a tüzelőakna és külső köpeny közötti térben elrendezett, (17) léghengerben működik és a (8) csapóajtót következőképen szabályozza. Midőn a hőmérséklet bizonyos fokig emelkedik, a (17) hengerben a (16) dugattyú alatt lévő légoszlop kiterjeszkedik és a (16) dugattyút fölfelé nyomja, mely ekkor a (8) csapóajtót a (13, 12, 10) részek segélyével fokozatosan zárja. A kályha alzatán át betóduló égési levegőnek a tüzelőtérbe való beáramlása ily módon folytatván, az égés lassabbá válik, a hőmérséklet csökken és a (13) emeítyűkarnak vége a (16) dugattyú alatti légoszlop összehúzódásának és a dugattyú sülyedésének mérvében saját súlya folytán lefelé sülyed és így a (8) csapóajtó ismét megnyitja. A (8) csapóajtó fölső oldalán a (19) bütyük (1. ábra) van elrendezve, mely a (19) segédajtónak egy oldalt kinyúló peckéhez fekszik és akként van alakítva, hogy az a (9) segédajtót a (8) ájtó zárásánál nyitja, ez utóbbinak nyitódásánál ellenben záró helyzetébe bocsátja; ezen elrendezés folytán a tüzelőtér a (8) csapóajtó záródása után a (7) áttörésen át annyi levegőt kap, mint amennyi a lassú égés fentartásához szük séges. A kályhaakna hátsó oldalán (2. ábra) még a (20) vonórúd és egy emeltyű segélyével kívülről nyitható és zárható (21) légbebocsátó ajtó van elrendezve, melyet, akkor nyitunk, mikor igeh erős tüzet akarunk föntartani. Ha:

azt akarjuk, hogy a (8) csapóajtót kézzöl is lehessen nyitni és zárni, akkor a (12) emeltyűkarnak szabad végét egy, a kálfhaköpeny küjső oldala felől elforgatható és egyes állásaiban tetszőleges szerkezet segélyével rögzíthető karnak villaszerű ágai köfött rendezzük el, melyek oly távolságbati vannak egymástól, hogy azok a (12) kap önműködő mozgását nem zavarják, de mely ágak közül az egyik vagy másik a (lí) kart megemeli ill. sülyeszti, midőn az ezen ágakat hordó kart kívülről elforgatjuk. A (17) léghenger falában, kellő magasságban, a (22) furatot rendezzük el, melyen át a meleg levegő, miután a dugattyú legföiső állásig emelkedett, további kiterjeszkedés esetén távozhat. A kályha jó működése szempontjából igen foltos hogy az összes ajtók tömítően zárjalak. Ezen célból a jelen találmány szerint mindegyik ajtó szélének azon részén, meiy a zárandó nyílás pereméhez fekszik, a (23) aszbeszttömítést rendezzük el, mely a csavarok segélyével rögzített szekrényalakú (24) kerettel van az ajtóhoz szorítva, mely utóbbi egyszersmind az ajtó belső oldalait a hő következtében behatása ellenében megvédi. A szerkezeti részletekben a találmány tárgya természetesen sokféleképen módosítható anélkül, hogy ezáltal a találmány lényege változást szenvedne. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Tartós égésű kályha, jellemezve egy, a kályha tetszőleges részén elrendezett léghenger egy ebben a levegő vagy esetleg valamely gáz kiterjeszkedéae és összehúzódása révén működtetett du-