52038. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szerves anyagokat földolgozó ipartelepek elhasznált vizének tisztítására és a benne lévő táp- és trágyaanyagok kivonására

sen vagy ferdén rendezhetők el és bádogból vagy kaucsukból készíthetők, vagy pedig kefékkel is helyettesíthetők. Ha az iszapból bizonyos anyagok még kioldandók, vagy az iszapot szárítani akarjuk, akkor a 8. ábrán hosszmetszetben föltüntetett készüléket használjuk. Ezen készülék egy dob, melyben a finoman perforált (20) henger forgatható. Ezen hengert egy helytálló (21) perforált henger veszi körül. A (20) hengerhez egy csavarvonalú (22) kaparókés van erősítve, mely a (21) köpenyig ér. Az iszapot a két henger közti (19) térbe vezetjük, ahol a (22) kés által megforgattatik. Aszerint, amint az iszapot szárítani, vagy kilúgozni akarjuk, a külső hengeren át sűrített levegőt vagy vizet szorítunk be, mely az iszapon áthatolva a (20) köpenyen és ennek egyik üreges tengelycsapján át távozik. Az eddigiekben leírt módon kezelt anyagokból nyert iszap még mindig tartalmaz vizet. A végleges beszárítást tetszőleges szárítóberendezésekben eszközöljük. Ezekben a hőmérséklet ne legyen akkora, hogy a nitrogéntartalmú anyagok megbontassanak, hanem csak arra legyen elegendő, hogy kereskedelmi forgalomra alkalmas száraz por- vagy szemesealakú iszapot nyerjünk. Amellett a tüzelőanyag gazdaságos kihasználására kell törekedni. Igen célszerűnek látszik a Huillard-féle szárító készülék. Ebben a szárítandó anyag fölvételére egy végnélküli fémszalag szolgál, mely egy égéstermékekkel fűtött kamrában mozog, melynek legmelegebb helyén alkalmas készülékek révén megrázatik úgy, hogy a rajta lévő száraz anyag porrá hull szét. Ha a szűrőkből nyert anyag még nagyon vizenyős, akkor célszerű azt végleges szárítás előtt már megszárított iszappal, vagy más száraz töltőanyaggal keverni oly célból, hogy a szárításra alkalmasabbá esetleg a töltőanyagok révén értékesebbé tegyük. A megtisztított folyadékot különbözőkép használhatjuk föl. Ha már nem tartalmaz értékes anyagokat, egyszerűen elvezetjük, ha még tartalmaz ilyeneket, mint pl. a cukorgyártásnál a cukortartalmú lé, azt újból fölhasználjuk. Ha a folyadék még trágyázó alkatrészeket tartalmaz, akkor öntözésre használható föl. A találmány szerinti eljárás gabonaneműekből készült cefre részére, amely sok fehérnyeanyagot tartalmaz, melyet eddig még nem sikerült kihasználni, a következőkép foganatosítható. A desztilláló edényekből vett cefréhez a fehérnyeanyagok föloldására kis mennyiségű sósavat adunk és fölhevítjük. A coaguláló vas- vagy aluminiumsó hozzáadása itt elmaradhat, ellenben annyi lúgot adunk a sósavas fölhevített folyadékhoz, hogy az kissé lúgos maradjon, azután a szűrőkbe vezetjük. A visszamaradt oldhatlan anyagokat beszárítjuk, a tiszta folyadékot pedig elgozölögtetjük, célszerűen vákuumban, míg egy körülbelül 40° Bé. sűrűségű szirupot kapunk. Ez utóbbiban a gabona minden alkatrésze a keményítő kivételével benfoglaltatik. A száraz terméket és a szirupot külön-külön értékesíthetjük. A kettő keveréke igen értékes állati tápszer, mely keményítőliszttel, vagy más tápanyaggal keverve pogácsákká dolgozható föl, melyek kereskedelmi forgalomra igen alkalmasak. Bizonyos esetekben a szűrési, besűrítési, szárítási folyamatok egy része mellőzhető. Például oly répacukorgyárakban, melyek a melaszból egyúttal szeszt is főznek, a répamosólevet csak annyira tisztítjuk, hogy elvezethető legyen, míg a sajtokból és diffuzőrökből maradt vizet úgy kezeljük, hogy a diffuzőrökben újból fölhasználható legyen és a benne lévő cukor kárba ne vesszen. Másrészt az ezen műveletből és a répáié meszes tisztítása folyamán fönnmaradt iszap a melaszógetésnél maradt cefréhez keverhető és esetleg foszfátos vagy nitrogéntartalmú anyagokkal keverve megszárítható és trágyaként értékesíthető. Az így dolgozó cukorgyárnak nem lesz káros hatású szenyvize és oly trágyaanyagot fog termelni, mely a cukorrépatermeéshez a legalkalmasabb, mert az abbanlévő anyagok a földolgozott cukorrépából nyerettek. I Oly cukorgyáraknál, melyek a melaszból