51979. lajstromszámú szabadalom • Újítások elégési mótorokon
lanul marad. Az 1. ábrában föltüntetett forgattyúkördiagrammban (T) a forgattyú egy teljes körülfordulásának időtartamát jelenti. Az 1—2 úton (01 T időnek megfelelően) az előkipuffogás történik meg, míg maga a kimosás, valamint a friss töltés beömlése a forgattyúcsap útjának 2—3 darabján történik (0-2 T időnek megfelelően). A forgattyút 3—4 része (01 T időnek megfelelően),mely idő alatt a dugattyú az (e) beömlő nyílást már eltakarta, az (a) kipuffogó nyílás ellenben még nyitva van, sem a töltési folyamat számára, sem a kompresszió számára nem hasznosítható. A találmány már most az említett csatornák 0I37 elrendezésében áll, amelynél a löketnek a töltési folyamat céljaira föláldozott része teljesen kihasználtatik és a beömlő nyílás hossza, a kipuffogó nyílás hoszszának változatlan megtartása mellett is, megnagyobbítható, amiáltal a beömlési keresztmetszetnek a henger keresztmetszethez való viszonya jelentékenyen kedvezőbbé válik. A jelen találmány értelmében ezt kétféle módon érjük el és pedig vagy úgy, hogy az előkipuffogás számára a beömlő nyílásokat is fölhasználjuk, vagy pedig úgy, hogy ugyanazon közös elégési térben két dugattyút akként múködtetünk, hogy a kipuffogás folyamatát vezérlő munkadugattyú mozgásában a másikat bizonyos mértékben megelőzze. Az első elrendezés a 2. ábrában van föltüntetve. Emez elrendezés lényege abban áll, hogy az (a) beömlő nyílások, illetőleg (a) kipuffogó nyílások oly módon vannak elren^ dezve, hogy azokat a dugattyú egyszerre nyitja meg, továbbá hogy az (a) kipuffogó nyílások önmagában véve ismert módon egy (p) szivattyúval vanpak összekötve. A 2. ábra a gépet az előkipuffogás végén ábrázolja. Amint a rajzból látható, az előkipuffogás számára úgy az (e) beömlő nyílások, mint az (a) kipuffogó nyílások nyitva vannak és az előkipuffogás a forgattyúcsap útjának 1—2 darabján belül a nyilak irányában részben a szivattyúba, részben a szabad levegőbe történik. Az előkipuffogás befejeztével a beömlő nyílás már majdnem teljesen nyitva van úgy, hogy a beömlés azonnal már nagykeresztmetszeten keresztül kezdődik meg. Az 1. és 2. ábrákban föltüntetett forgattyúdiagrammok sraffozott részeinek összehasonlításából látható, hogy az utóbbi esetben az eddigelé csak részben kihasznált, az (1, 2, 3, 4), valamint 1—4 körivek határolta íölület a töltési folyamat céljaira tökéletesen kihasználtatik. Ezen elrendezésnél a beömlési nyílások a löket irányában ugyanoly hosszúak lehetnek, mint a kipuffogó nyílások úgy, hogy egy a hengerkeresztmetszettel egyenlő beömlési keresztmetszetet a gyakorlati kivitelek számára is már tekintetbe jövő, mérsékelt, kb. 2 D hosszaságú lökethossznál lehet már elérni. A beömlési nyílásokon át távozó előkipuffogási termékeket a beömlés megkezdésekor nem szabad újra a hengerbe beszívni, amiért is a beömlési nyílásokon át távozó előkipuffogási gázoknak közvetlenül a szabad levegőbe kell jutniok és azonfölül is rögtönös eltakarításukról kell gondoskodni, ami jármű- vagy repülőgépmótoroknál minden további nélkül megtörténik. Ugyanazon oknál fogva a beömlő nyílásoknál hangtompítót (kipuffogó edényt) sem szabad alkalmazni. Ama követelés, hogy a beömlő nyílásoknak közvetlenül a szabad levegőbe kell torkollaniok, az égéstermékek elszívása és a friss levegő beszívása céljából szivattyú alkalmazását teszi szükségessé. Az említett elrendezés oly gépeken is alkalmazható, melyeknél egy közös elégési térben két munkadugattyú működik. A közös (c, c) elégési térben (3. ábra) két dugattyú működik, amelyek közül a (Ka) dugattyú az (a) kipuffogó nyílások, a (Ke) dugattyú az (e) beömlő nyílások vezérlésére szolgál. A két dugattyú az (f, g) dugattyúrudak segélyével a közös (h) forgattyúcsappal vannak összekötve. A dugattyúrudak a 4. ábrában rajzolt állásukban egymással bizonyos (x) szöget zárnak
