51972. lajstromszámú szabadalom • Sablonnyomtatógép számára való sablon

gépbe tesszük és mialatt a sablont elkér szítjuk, együttesen beigazíthatjuk és időnként együtt tarthatjuk az alkalmas (9) befogó szalag által, mely fémből, celluloidr bői, kartonpapirból vagy más hasonló vékony, de aránylag kemény anyagból készült és úgy van behajtva, hogy az említett lapok fejvégeit befogja. Ezen behajtott (9) szalag arra is fölhasználható, hogy a viaszos lap és a szövetek fölső végeit — amint ez a 3. ábrában látfható — a sablon kivágása közben összeitartsa, továbbá arra, hogy később, ha a szövetet letéptük, rögzítő léc gyanánt alkalmazzuk, amely úgy van kiképezve, hogy a sokszorosító gép (4) mélyedésébe helyezr hető, oly célból, hogy ott a viaszos sablon egyik végét befogja. Az 1. ábrában látható (9) behajtott szalag célszerűen ugyanolyan, mint amilyen a 3. ábrában látható, kivéve, hogy az 1. ábrában a behajtás egyik oldala a (6) alátétr lap fölső végének befogadása céljából nyir < tott marad, míg a 3. ábrában olyan (6') alátétlap van alkalmazva, amelynek fölső vége a (9) behajtott szalag fölé van hajlítva és a (10) karimát képezi. Ezen karima szabad vége, hasonlóan az (1) viaszos lap behajtott végéhez, teljesen keresztirányú és ezáltal a másolaton hac gyandó legkisebb üres fejrészt megszabja. Némely esetben a sablonnyomtatás módszerét közönséges módon nyomtatott szöveggel kombinálva alkalmazzuk, mimellett az utóbbi tetszés szerinti számú lapra van nyomtatva, míg az előbbi meg nem határ rozott számú változó szöveggel bírhat, így például árjegyzék készítésénél a cikkek neiveit közönséges sajtón táblázatba hozhatjuk, míg a többé-kevésbbé hullámzó árak nyitva hagyatnak és utólagos kitöltést igényelnek. Ilyen esetekben az összes árjegyzékek közös nyomtatott szövegének lenyomatát sajtó segélyével az írásjelszövet hátsó oldalára visszük át olyképen, hogy azt vagy közvetlenül az eredeti lenyomatról lemáp soljuk, vagy pedig a nyomdafestéket meg)- 1 felelő vegyszerrel kezeljük, melynek hajtása alatt az az írás jelszövetre átvihető lesz; ezután az írásjelszövetet a sablonnal kombináljuk és az egész sablont az írógépbe helyezzük, ahol az árakat teljesen beigazítva, a megfelelő elnevezésekkel szemben a sablonba beírhatjuk. A sablon segélyével ezután az árakat a sokszorosító gépen a rendea másoló módszerrel a nyomtatott lapokra nyomtathatjuk. Ha a sablont a sokszorosító gép (5) nyomó hengerére tettük, akkor a viaszos lap (2) hurokját vagy fölső végét, melybe a (3) léc be van téve, a leírt módon éllel a (4) mélyedésbe helyezzük, a sablon többi részeit a nyomó hengerre csavarjuk, ahol megfelelő (11) párnával érintkezik, míg az ellenkező végét a (3) léchez hasonló (12) lécre csavarjuk és azután, mint a 4. ábrádból látható, a henger ellenkező oldalán éllel egy hasonló (4') mélyedésbe helyezjzük. ( j A porózus szálas védő szöveteknek a leírt módon a sablonkészítő gépben a via<szos lap és az írásjel-lap között való alkalmazásának az a következménye, hogy a beírt betűt szélesíti, minek folytán a sokszorosító gépen való reprodukálás után jobban hasonlít az írógépen előállítottSfráshoz, mert a beírt betűk különben a viaszban túlságos éles benyomást idéznének elő és nem hasonlítanának a szalaggal előállított íráshoz. A (8) mellső szövet arra szolgál, hogy a viasznak a sablonkészítő gép betűjébe való behatolását és annak megtöltését megakadályozza, míg a (7) szálas szövetlap, amely többé-kevésbbé porózus, a sablonból kivájt viasz behatolását és hozzátapadását lehettővé teszi és egyúttal a betűkar ütését enyhíti és a betű szűrő hatását csökkenti. Ha a sablont a gépbe helyezzük, akkor a (9) karima a lap fölső végeit bizonyos ideig összetartja, minek következtében a lapok egymás fölött beigazodnak, mire azokat a szokásos módon a fölső végükkel ' előre a gépbe helyezzük és" pedig úgy, ' hogy a (6) alátétlap a nyomió henger mellé,